Korábbi szép élményeim miatt arra kértem Nagy
„Aspius” Gábor barátomat, értesítsen, amint megindult a déli parton a küszívás,
mert szerettem volna újra átélni a partközeli balinozás élményét. Reméltem
persze, hogy összejön egy kis éjszakai dobálás is, lelki szemeim előtt a
fenekeszegek mellett bizony tüskéshátúak is felrémlettek
A pünkösdi hétvégére családi kirándulást
terveztünk Siófokra, így a vasárnap vacsora utáni szürkületben és estében,
valamint a hétfő hajnalban volt minden reményem. Aki követi a blogomat, az
tudja, hogy ahová horgászni megyek, oda mindig viszem magammal a hidegfrontot
is, ez most sem volt másként.
Gábor a megbeszélt időpont előtt hívott
telefonon, az olasz étterem asztalánál a vacsorát várva hallgattam
türelmetlenségtől izgatott szavait: „Jönnöd kéne, mikor végeztek? Itt rabolnak
a kövezésen, de mindjárt ideér a vihar….” A vacsora után amilyen gyorsan csak
lehetett, kiértünk a partra, de látszott a tó felett északnyugat felől felénk
száguldó sötétszürke felhőfalon, és a távoli, de egyre közeledő villámokon,
hogy sok időnk nem lehet.
A balinok is érezték, nincs sok hátra a
küszöket a kövezésről leverő hullámzásig, amit a vihar szele kelt majd. A partmenti
rablás mögé dobott, kis küszt utánzó Baby Minnow mozgása hirtelen elakadt, majd
jókorát rúgott a botba a megakasztott balin kitörése. Nagyon vágytam már erre
az érzésre, kezdetét vette a rövid közelharc. Hamar partra került a fenekeszeg,
hála Gábor önzetlenségének remek fotók készültek a fárasztásról és a
zsákmányról is.
Másnap hajnalra a viharos szél tejeskávé színű,
hatalmas hullámokkal korbácsolta a déli partot. Állhatatos próbálkozásomat egy
farokúszóba akadt jókora angolna bánta. Életem balinjában reménykedtem
ellenállását érezve, de hamar kiderült, hogy arra azért még várni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése