Kódfejtés

A nemzeti ünnepünkre váratlanul visszatérő tél miatt néhány előre tervezett horgászattal kapcsolatos esemény ugyan elmaradt, de a március 18-ára, azaz a hosszú hétvégét követő hétfőre szervezett pecát nem mondtuk le. Szabadságot vettünk ki jóelőre, készültünk, tervezgettünk, hogy aztán ahogyan az lenni szokott, az időjárás és a frontok bizonyos mértékig keresztül húzzhassák a számításainkat.

Ezúttal Nyékládháza volt a cél, a korábbi remekbe szabott csapósügeres kalandok helyszíne. Mathieu, Zoli és Viktor tartottak velem, a helyszínen Peti és testvére, Attila csatlakozott hozzánk. Komoly hóréteg fedte a partot, a víz rendkívül letisztult volt, és sajnos igen csendes. A békés halak koratavaszi rejtekét helyi úszós horgászok vették birtokba, szorgosan szedték a tenyérnyi bodorkákat diszperzites vödreikbe.

Hatan hatféle módon próbálkoztunk, hogy gyorsan megtaláljuk az aznap kívánatos módszert, műcsalit, vezetési stílust, színt, sebességet. A bárányok, akarom mondani, a sügerek azonban hallgattak. Eseménytelen órák teltek el erős szélben, egyelőre csapadék nélkül, kellemes társaságban. Barátaim mellett alkalmi nézők, macskák, kutyák, mókusok, vörösbegyek, kócsagok figyelték idővel egyre hitehagyottabb próbálkozásomat.

Tudtuk, hogy a tónak kivételes sügérállománya van, a halak ott lapulnak a vízben, "csak" meg kellett találni és valahogy kapásra bírni őket. Mindig ez a feladat, megfejteni a kódot. Ám a közelgő hidegfronttal egyre csökkentek az esélyeink, fogyott az időnk. Végül a korábbi tapasztalatok alapján biztosnak hitt helyen táboroztunk le az utolsó órára, és egészen apró csalikat tettünk fel. Már nem igazán akartunk szelektálni, csak elkerülni a betlit és kicsikarni valami kézzel fogható eredményt.

Viktor törte meg a csendet, és kisvártatva kiderült, mi működik. Pici csalik, a fenéken megállítva. De az sem mindig, kellett hozzá az is, hogy a fényviszonyok megfelelőek legyenek. A milliónyi kishal letargiába süllyedve lebegett vízközt, a néha elgyengülő, fenékközelbe süllyedő egyedekre lestek a szintén elég bágyadt sügerek.

Ha a peca eredménye el is maradt a várakozásainktól, elmondhattuk végül, hogy csak sikerült megtörni a jeget, halszagú lett a kezünk, de... Sokat kell még tanulni, én ezt a pecát azért lelkem mélyén a betlik közé sorolom. Bocsánatot kérek a kifogott csíkosoktól, de ez van. Nem ezért mentünk. A hazaúton szembe kaptuk az újabb frontot esővel, majd szakadó hóval, volt időnk beszélgetni. Abban megegyeztünk, hogy egy ilyen küzdelmes pecából többet lehet tanulni, mint amikor válogatás nélkül minden csalit ütnek mohó kedvenceink. Ismerve a víz adottságait, bennem azért jócskán maradt hiányérzet.