Dunai lecke

Épp egy hetet kellett várnom arra, hogy kedden délután végre Györke Zolival kinézzünk a Duna fővárosi szakaszára balinok reményében. Zé az elmúlt 3 alkalommal nem maradt hal nélkül, így bizakodó voltam én is. Relaxált, természetközeli pecára vágyó horgászoknak valószínűleg a siófoki parti sétány sem felelne meg, nemhogy a pesti rakpart koszos kövezése, az aszfalton és síneken dübörgő forgalom állandó zaja. Mi viszont itt élünk, és vannak itt halak is, a rávágás élményéért nem feltétlenül kell pár villamos-megállónyinál messzebbre utazni. Persze a városi pecának is megvan a maga sajátos hangulata.

Először egy kékes hátú Current Masternek szavaztam bizalmat. A nagyobb, nehezebb, 12 grammos wobblert egyszerűbb volt dobni az irgalmatlan, hol oldalról, hol szemből fújó szélben. A felszerelés többi elemén nem változtattam a Balaton óta, maradt a könnyű gumizásra kitalált 206 centis Shad Caster a 2500-as Lexa peremfutóval, rajta 0,26mm-es TD line átlátszó monofil zsinór. Zé persze multis felszereléssel dobált, mint mindig, ráadásul a Baby Minnow-val kezdett, ami mindössze 3,5 grammos. Gyakran lehet olvasni, hogy könnyű csalis pergetéshez nem jó a multi, Zé erre mindig rácáfol. Aki tud bánni a felszereléssel, az sokmindent meg tud oldani, legyen szó akár multis, akár peremfutós pergetésről.

Pár dobás után úgy gondoltam, lecserélem a kék-ezüst tónusú wobblert, mert bár ugyan már fogtam vele a Dunán balint, nagyon elütött a színe a partközelben viszonylag letisztult vízétől. Épp a kapocsba akasztottam egy kisebb küszimitációt, amikor a háttérből a nevemet hallottam. Zé egy meglehetősen virgonc halat akasztott alig néhány méterre a kövektől, majd széles vigyorral fárasztotta azt.

A korábbi horgászatok tapasztalatai alapján a halak sérüléseit csökkentendő a kis küszutánzatokon lecserélte a finom hármashorgokat vastagabb húsú, nagyobb méretű egyágú, mikroszakállas horgokra. Kíváncsian vártuk, mennyire lesz jó az akadás. Mit mondjak, bombabiztos volt. Egy próba persze nem reprezentatív minta, messzemenő következtetéseket kár levonni belőle, de volt folytatás…

A hal Zé idei legnagyobb balinja volt, a hossza farokúszó nélkül 58 centi, vaskos, erős példány, igazi dunai fenevad. Egy hasonlót szerettem volna fogni, úgy tűnt, itt az alkalom, hisz alig horgásztunk 10 perce. Egy naptól, széltől cserzett bőrű szakállas hajléktalan fickó letelepedett mögénk egy kőre, szemlátomást érdekelte ez a halfogás-dolog.

Én hiába váltottam egy kisebb küszre, és igyekeztem a wobblert a peremfutós szettel Zéhez hasonlóan a folyamatos húzást rövid pöccintésekkel tarkítva vezetni, pár perccel később megint ő akasztott halat. Ezúttal egy kisebb, de heves vérmérsékletű balin ütött rajta az egyágú horgos Baby Minnow-n. Távoli dobásokkal próbálkozni nem volt érdemes, mindkét hal 15-20 méteren belülről jött, vagy kikövette a partig a csalit, vagy eleve ott találkozott vele. A nap hol kisütött, hol elbújt a felhők felett, Zé egy matt felületű kishalutánzattal dobált, én inkább fényes felületűvel. Ezen múlt volna? Kaptam tőle egy azonos festésű, de csörgős modellt, azzal folytattam a gyors mérés és fotózás után.  

Átsétáltunk egy szintén ígéretes hely felé, amit a vízállás miatt sajnos csak a meredek partfalon egyensúlyozva lehetett meghorgászni. Persze megcsúsztam és bokáig merültem a Dunába, de gyorsan visszakapaszkodtam, így nem ázott be a bakancsom, csak a nadrágom lett vizes. Halat nem adott a hely, de ezen akkor nem nagyon csodálkoztam….

Amikor Zé immár aznapi harmadik balinját fárasztotta, régóta azon gondolkodtam, mi lehet a fő oka annak, hogy ugyanott, szinte ugyanazzal a csalival ő halakat akaszt, én pedig kapásig sem jutok. Gyorsan a fényképezőgép után kaptam, mert a szintén nettó 50 centi körüli balinja a lábunk előtt kezdett igazi ellentámadásba, forrt tőle a kövek közti sekély víz. 

Míg fotóztam, meg mértünk, próbáltam összehasonlítani kettőnk szerelését és megfejteni, mi lehet a gond. Akkor és ott már nem tudtam módosítani, nem volt nálam másfajta zsinórral feltöltött pótdob, sem másik bot, csaliból is csak pár darabot vittem, munkából indulva, tömegközlekedve nem viszem a szokásos csomagot. Próbálkoztam azzal, amim volt, de az addig, és később sem hozott eredményt.

Peca után sorba vettem az eltéréseket, először a felszerelés szintjén. Zé botja egy Vertical Attacker, ugyanaz a botcsalád, mint az enyém, szintén rövid, 180 centis, gerinces, inkább gumis karakter, nincs igazán nagy különbség. Az orsója egy régebbi, sok csatát megélt darab, egy Daiwa Advantage. Áttétele 6,3:1, míg az én peremfutó Lexámé 6:1, ebben sincs markáns különbség. Az igazi az lett volna persze, ha tudtam volna, mekkora a zsinórbehúzásuk egy hajtókarfordulatra, de ezt peca közben nem méregettük. Ezek az apró különbségek még nem győztek meg, bár lehet jelentőségük, meg a hatásuk is összeadódhat.  

Zé 0,18mm-es 8braid-del, tehát fonott zsinórral horgászott direktben, én 0,26mm-es monóval. Az erős szél és a húzós víz tolta a zsinórokat rendesen. Ha tekintetbe veszem, hogy a jóval vékonyabb zsinór kisebb felülete miatt a wobbler mélyebbre juthat le, illetve kevésbé befolyásolja mozgását a sodrás, ott lehet mit keresgélni. Amerikai profik rendszeresen használnak vékonyabb zsinórt ahhoz, hogy mélyebbre jusson le azonos wobblerük. Ezen múlt volna? Nem tudom. Lehet, hogy ezen is.

Beszélhetnék még a csali színéről (matt, csillogó), hangjáról (csörög, csendes), de mostanra  úgy érzem, nem lenne értelme teljesen ízekre szedni a folyamatot. Valószínűleg nem kapnék biztos választ a kérdésemre. Zé eltalálta aznap is a ritmust, a bevontatás sebességét, a vezetési stílust, a mélységet, a színt, a helyet, a pillanatot, én meg nem. Ezen nincs mit szépíteni. Vele örültem a halainak, azóta meg igazítottam a felszerelésen, bővítettem az utazó csaliarzenált és hamarosan visszatérek. Jóllehet azóta egy méterrel magasabb a vízszint, és sok egyéb körülmény is változott, de nem a megválaszolatlan kérdéseimet fogom feltenni. Balint akarok fogni. Akkor és ott. Még jelentkezem!

Balatoni villám

Korábbi szép élményeim miatt arra kértem Nagy „Aspius” Gábor barátomat, értesítsen, amint megindult a déli parton a küszívás, mert szerettem volna újra átélni a partközeli balinozás élményét. Reméltem persze, hogy összejön egy kis éjszakai dobálás is, lelki szemeim előtt a fenekeszegek mellett bizony tüskéshátúak is felrémlettek

A pünkösdi hétvégére családi kirándulást terveztünk Siófokra, így a vasárnap vacsora utáni szürkületben és estében, valamint a hétfő hajnalban volt minden reményem. Aki követi a blogomat, az tudja, hogy ahová horgászni megyek, oda mindig viszem magammal a hidegfrontot is, ez most sem volt másként.

Gábor a megbeszélt időpont előtt hívott telefonon, az olasz étterem asztalánál a vacsorát várva hallgattam türelmetlenségtől izgatott szavait: „Jönnöd kéne, mikor végeztek? Itt rabolnak a kövezésen, de mindjárt ideér a vihar….” A vacsora után amilyen gyorsan csak lehetett, kiértünk a partra, de látszott a tó felett északnyugat felől felénk száguldó sötétszürke felhőfalon, és a távoli, de egyre közeledő villámokon, hogy sok időnk nem lehet.

A balinok is érezték, nincs sok hátra a küszöket a kövezésről leverő hullámzásig, amit a vihar szele kelt majd. A partmenti rablás mögé dobott, kis küszt utánzó Baby Minnow mozgása hirtelen elakadt, majd jókorát rúgott a botba a megakasztott balin kitörése. Nagyon vágytam már erre az érzésre, kezdetét vette a rövid közelharc. Hamar partra került a fenekeszeg, hála Gábor önzetlenségének remek fotók készültek a fárasztásról és a zsákmányról is.

 Az élethű kis wobbler ki sem látszott a halból, úgy kellett a torkából kibányászni, szerencsére a pici, vékony szárú hármashorgok nem okoztak komoly sérülést. A feketesügerek és csukák közt arató Iwashi Minnow után végre ezt a küszutánzatot is sikerült felavatni. Amilyen gyorsan jött, úgy is távozott a balin, hiszen viharmentes horgászperceink meg voltak számlálva, reménykedtünk még egy kapásban, de a villámok a fejünk fölé értek, a bíró lefújta aznapra a meccset. 

Másnap hajnalra a viharos szél tejeskávé színű, hatalmas hullámokkal korbácsolta a déli partot. Állhatatos próbálkozásomat egy farokúszóba akadt jókora angolna bánta. Életem balinjában reménykedtem ellenállását érezve, de hamar kiderült, hogy arra azért még várni kell.

Kódfejtés

A nemzeti ünnepünkre váratlanul visszatérő tél miatt néhány előre tervezett horgászattal kapcsolatos esemény ugyan elmaradt, de a március 18-ára, azaz a hosszú hétvégét követő hétfőre szervezett pecát nem mondtuk le. Szabadságot vettünk ki jóelőre, készültünk, tervezgettünk, hogy aztán ahogyan az lenni szokott, az időjárás és a frontok bizonyos mértékig keresztül húzzhassák a számításainkat.

Ezúttal Nyékládháza volt a cél, a korábbi remekbe szabott csapósügeres kalandok helyszíne. Mathieu, Zoli és Viktor tartottak velem, a helyszínen Peti és testvére, Attila csatlakozott hozzánk. Komoly hóréteg fedte a partot, a víz rendkívül letisztult volt, és sajnos igen csendes. A békés halak koratavaszi rejtekét helyi úszós horgászok vették birtokba, szorgosan szedték a tenyérnyi bodorkákat diszperzites vödreikbe.

Hatan hatféle módon próbálkoztunk, hogy gyorsan megtaláljuk az aznap kívánatos módszert, műcsalit, vezetési stílust, színt, sebességet. A bárányok, akarom mondani, a sügerek azonban hallgattak. Eseménytelen órák teltek el erős szélben, egyelőre csapadék nélkül, kellemes társaságban. Barátaim mellett alkalmi nézők, macskák, kutyák, mókusok, vörösbegyek, kócsagok figyelték idővel egyre hitehagyottabb próbálkozásomat.

Tudtuk, hogy a tónak kivételes sügérállománya van, a halak ott lapulnak a vízben, "csak" meg kellett találni és valahogy kapásra bírni őket. Mindig ez a feladat, megfejteni a kódot. Ám a közelgő hidegfronttal egyre csökkentek az esélyeink, fogyott az időnk. Végül a korábbi tapasztalatok alapján biztosnak hitt helyen táboroztunk le az utolsó órára, és egészen apró csalikat tettünk fel. Már nem igazán akartunk szelektálni, csak elkerülni a betlit és kicsikarni valami kézzel fogható eredményt.

Viktor törte meg a csendet, és kisvártatva kiderült, mi működik. Pici csalik, a fenéken megállítva. De az sem mindig, kellett hozzá az is, hogy a fényviszonyok megfelelőek legyenek. A milliónyi kishal letargiába süllyedve lebegett vízközt, a néha elgyengülő, fenékközelbe süllyedő egyedekre lestek a szintén elég bágyadt sügerek.

Ha a peca eredménye el is maradt a várakozásainktól, elmondhattuk végül, hogy csak sikerült megtörni a jeget, halszagú lett a kezünk, de... Sokat kell még tanulni, én ezt a pecát azért lelkem mélyén a betlik közé sorolom. Bocsánatot kérek a kifogott csíkosoktól, de ez van. Nem ezért mentünk. A hazaúton szembe kaptuk az újabb frontot esővel, majd szakadó hóval, volt időnk beszélgetni. Abban megegyeztünk, hogy egy ilyen küzdelmes pecából többet lehet tanulni, mint amikor válogatás nélkül minden csalit ütnek mohó kedvenceink. Ismerve a víz adottságait, bennem azért jócskán maradt hiányérzet.

Egyszer fent, egyszer.....

A szezon elkezdődött!

Idén márciusban jutottam el először horgászni, ekkora kihagyásra régen volt példa. Gombár Peti végre Pesten töltötte a hétvégét, és mivel régóta esedékes volt, hogy személyes ismeretséget kössön a feketesügerekkel, elugrottunk Délegyházára. A kora márciusi időpont és a hideg víz még nem ígért sok jót, de már önmagában az a tény is felvillanyozott, hogy a parton lehetek baráti társaságban.

Jól indult a nap, az első dobások egyikére kemény ütést kaptam a szoknyás jigen felkínált Megabass gumirákra, a harcias kedvű támadó azonban egy süllőcske volt. Gyorsan visszaengedtem és más terület felé néztünk, hogy még véletlenül se zavarjuk meg a nászra készülődő fogasokat.

Az év első - "hívatlan" - vendége az objektív előtt

Hosszas keresgélés után rátaláltunk egy nagyobb feketesügér csapatra, a tó egy szélcsendes részén tömörültek össze. Bánatunkra igen rezignáltan reagáltak a csalikra, míg végül a csapósügereknél bevált technika győzedelmeskedett.

Peti első feketesügere

A fenéken nyugvó, alig megpöccintett pici csali csábította a halakat kapásra. Peti nagy örömünkre megfogta élete első feketesügerét, utána rögtön én is felavattam  a Stamler Árpi barátom által átépített könnyűpergető pálcát.

D-tail könnyű jigfejen

Peti később elkapott még egyet, a közeledő alkony hatására kellemtelenül hűvösre fordult az idő. Elégedettek voltunk, a feketék meg megelégelni látszottak a kísérletezést, így lefújtuk a meccset.

Tegnap a parton

Tegnap egy magán-kezelésben lévő tóra szóló meghívásnak tettünk eleget. A víz remek adottságokkal bír, számtalan búvóhelyet és bőséges táplálékot kínál a benne élő halaknak. Célunk a tóban élő feketesügerek becserkészése volt, szerencsénkre a csukák javában ívtak a partszéli nádasban, így nem zavartuk őket.

Jól éreztük magunkat!

Nem ragozom, nem fogtunk semmit. Piszkosul elfáradtam a sok eredménytelen dobálásban, elkeseredett próbálkozásban. A végén már a fáradtság és a lustaság miatt nem volt kedvem drop-shot szereléket kötni, egy valószínűleg hatékony módszer pedig csak ma, itthon jutott eszembe. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, még akkor is, ha a látott feketesügerek érdeklődéssel kísérték ugyan próbálkozásainkat, de nem dőltek be a trükkjeinknek. Lesz még melegebb az a víz, mint 7 fok, és most már tudjuk, hogyan készüljünk. Lesz visszavágó, ezt megígértem nekik!

Így követheted a Bassmaster Classic döntő napját

Sok kérdést kaptam az elmúlt két napban arról, hol nézem a most zajló Bassmaster Classic versenyt, ki, mit, mivel és hogyan fog. Igyekeztem mindenkinek válaszolni, de azt gondoltam, a legegyszerűbb, ha összefoglalom itt a tanácsaimat.

1. Pillanatnyi állás követése, akár telefonról is:

http://www.bassmaster.com/tournaments/basstrakk

Itt látható a hajók pozíciója, ki hol van, mennyit fogott, mit engedett vissza. Ezek a versenybírók (marshall-ok) által becsült eredmények ötpercenként frissítve.

2. Elemzés:

http://www.bassmaster.com/video/2013-bassmaster-classic-war-room

Angolul tudóknak a legtanulságosabb, a verseny ideje alatt folyamatosan nézhető streaming TV-adás. Stúdióból figyelik az eredményeket, versenyzőket, szakértőket kérdeznek, elemeznek.

3. Fotók, blog:

http://www.bassmaster.com/blogs/2013-bassmaster-classic-live-blog

Folyamatos beszámoló az eseményekről és fogásokról képekkel.

4. Rövid videók:

http://www.bassmaster.com/video/2013-bassmaster-classic-basscam

Érdekes felvételek a szervezők szemszögéből, nem élő TV-közvetítés.

Olyan élő TV-közvetítés, mint amilyet mondjuk a Forma-1 versenyek esetében megszoktunk, nincs, csak az ESPN amerikai sportcsatornán, akié a közvetítés joga.

Legtöbben arra voltak kíváncsiak, ki hogyan horgászik, milyen csalival, technikával. Ezeket természetesen nem árulják el a versenyzők senkinek, nem is mutatják meg, amíg a verseny zajlik. Ne feledjétek, félmillió dollár jár a nyertesnek. Ezekre a kérdésekre majd utólag az ESPN összefoglalójában, meg az elemző cikkekben, riportokban találhatunk választ. A War Room adásában a megkérdezett, most nem bejutó versenyzők azért sok praktikus információt adnak a három fő csalitípust illetően, amivel a többség most horgászik.

A mérlegelést tegnap éjjel megnéztem élőben, utólag azt mondom, kár volt emiatt fennmaradni. Ez inkább a szponzoroknak, rajongóknak szóló köszönetnyilvánítás terepe, és az eredmény már előtte sejthető.

Cliff Pace 7 fontos (kb. 3,5 kilós) jelentős előnnyel vág neki a döntő napnak, és nem lehet tudni, hogy a rutinos öreg rókák, Ike és KVD csak kifogytak az ötletekből, vagy kímélték a jó helyeket a döntő napjára. Mert csak az számít, ma este ki áll a dobogó legmagasabb fokán. Jó szórakozást!

FeHoVa 2013

Az utóbbi időben elhanyagoltam a blogolást. Ennek egyetlen oka volt:  a Hungexpo megbízásából idén én szerveztem és vezettem a FeHoVa horgász színpadán és az óriás akváriumon zajló előadásokat, bemutatókat, nyereménysorsolásokat. Nagy kihívás és komoly feladat volt ez, hiszen az ország legpatinásabb, egyben legtöbb látogatót vonzó horgász-vadász kiállítása idén ünnepelte 20. születésnapját.

A Daiwa stand

Nem is akárhogy: a jegyet váltó látogatók a vadász, preparátor, íjász, solymász és afrikai bemutatók, valamint a horgász-programok mellett idén ugyanazzal a belépővel megnézhették a boat-showt és a nemzetközi kutyakiállítást is. A szervezők abban bíztak, csábító lesz a program, és sokan kilátogatnak. Arra kértek, hogy bőséges, emlékezetes programot kerekítsek a horgászok számára.

Az U23-as világbajnok-válogatottunk

A megnyitón beszédet mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, itt épp az akvárium halairól mesélek neki néhány érdekességet.

Számomra ez a kiállítás ebből a belső kameraállásból megmutatta, miért van a magyar horgászsport a világ élvonalában, minden nehézség ellenére.

"A harcsahorgász": Koós Ferenc

Napról napra kaptuk a látogatói létszámra vonatkozó adatokat, vasárnap délután pedig kiderült, hogy  több mint ötvenezer látogató jött el a jubileumi rendezvényre.

A Daiwa-csapat

Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a kiállítás során, de sok kritika illette a parkolás, bejutás, kijutás menetét, szóval az infrastruktúrán van még mit javítani. Az erőltetett menet miatt én ugyan nagyon keveset láttam az egészből, csak nyitás előtt és zárás után csíptem el egy-egy pillanatot. A Daiwa standon sem tudtam sok időt tölteni, legközelebb majd másként lesz.

A Daiwa mérnöke és az új Exist

Annak külön örülök, hogy két előadást is tarthattam Daiwa-színekben, amelyeken váratlanul segítségemre sietett Taisuke Hasegawa, a Daiwa japán fejlesztőmérnöke, akivel tényleg első kézből informálhattuk az érdeklődőket a bot- és orsófejlesztés új irányairól.

Minden nap többen nyertek remek horgászcuccokat

Bízom benne, hogy mindenki jól érezte magát, nem csalódott a programokban és jövőre is eljön. Addig azonban egy időre a peca veszi vissza a főszerepet a nagybetűs életben és itt a blogon is!!!

Sokunk vágyának tárgya: a főnyeremény

Horgászblogos asztali naptár

Egy kedves bloggertársunk, Peti Balázs ajánlotta fel, hogy elkészít egy 2013-as asztali naptárat, melyhez az általa meghívott bloggerek adtak egy-egy, az adott hónaphoz illő fotót. Természetesen örömmel mondtam igent az invitálásra, és a sors úgy hozta, hogy nekem valamiért a július jutott.

Íme, itt van Miss Július:

Aki a többi gyönyörű fotóra kíváncsi, az innen - http://komlopizza.hu/galeria/2013.zip - letöltheti a komplett naptárt ingyen és bérmentve, és később természetesen ki is nyomtathatja magának.

Köszönet ismét az ötletgazda/szervező/tervező és kivitelező Balázsnak és a többieknek a remek fotókért.