Nyáron tűnt fel, hogy bizony hajlamos vagyok hosszasan leragadni sikeresnek tűnő módszereknél és csaliknál. Nehezen veszem rá magam, hogy ha folyamatosan fogom a halakat egy bizonyos módon egy adott csalival, akkor azt más jellegűre cserélve kísérletezésbe fogjak.
A nyári feketesügeres pecákon eredményességével és azzal, hogy gyakorlatilag bárhová bedobható, a már sokat említett Basirisky (a DEPS-től) teljesen meghódított. Éreztem, hogy lesz ennek még böjtje.
Eljött az ősz, váltani kellett, és a crankbaitekre került a sor, de se igazán arra szabott botom, se igazi rutinom nem volt benne. Így maradt a megbízható drop-shot és a felkészülés az új kihívásra.
Ősztől a wobbleres peca kerül előtérbe, a nyár tanulságaiból kiindulva megpróbálom kifoltozni a csaliarzenálban tátongó lyukakat, beszerzem a már megismert terepre ideális (vagy szememben annak tűnő) műcsalikat.
Konkrét terveimet egyelőre fedje jótékony homály, ha megnézitek, miket választottam, abból azért már lehet következtetni.
A csapó-sügeres pecát megismételtük, de annyira jól sikerült, hogy az anyagra azonnal rátette a kezét egy magazin, így arról itt a blogon majd csak utólag fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése