2012. április 11., szerda

Omszk másként...


Bizony, ez a szombati hajnal más volt, mint az eddigiek. Idén már sokat üldöztük a fekete sügereket Délegyházán, egy ideje viszont Györke Zoli barátommal tanakodtunk a következő lépésen. Talán megérett már az idő arra, hogy érdemes megpróbálni a mélyebb és lassabban melegedő omszki tavat a Pilis árnyékában. Közelebb is van, immár rendezettek a horgászat jogi keretei, korábban szép példányokat fogtak ott, sok érv szólt mellette. Nem is lehetett volna visszatartani minket...


Aznapra jósolták a hidegfront betörését, de ez már nem lepett meg. Az időjárás adottság, ezt számításba kell venni. Szándékosan korán indultunk, hátha még elcsípjük a front betörése előtti utolsó időszakot. Ez így is lett. Ugyan a változó erejű, néhol viharos, csapongó irányú szélből jutott nekünk bőven, de azért nem panaszkodtunk, lehetett volna rosszabb is.


Kezdő multisként mostanra átértékeltem a sztereotip gondolatokat. Hogyne lehetne erős szélben multival dobálni?! Még szép, hogy lehet! Szembeszélben is lehet, minden csak beállítás kérdése. Ehhez kértem még némi segítséget Zolitól, aztán minden gubanc nélkül végigdobáltam a pecát. A kis tó persze nem adta könnyen magát. A sportjegy ára 1.500,- Ft, ezt gyorsan megvettük az ott pontyozó kedves, bajuszos úrtól (később a halőrház is kinyitott volna, de addigra már halat akartunk fogni). Nekivágtunk és körbejártuk a tavat serényen dobálva.


Nem ragozom, időbe telt mire az egyik helyen mintha egy koppintást kaptam volna partközelben. Újra dobtam, ezúttal azonban egy kis fekete a felszínig kísérte a csalimat. "Itt vannak!" - szóltam át Zolinak, majd a Délegyen megszokott huszoncentis méretből gyorsan fogtunk hármat. Az egyik halamon lassan gyógyuló, mély, feltehetőleg kormorán ütötte sebek éktelenkedtek, ezt csak mozgóképen örökítettem meg. Omszk korábbi emlékeimhez képest más arcát mutatta most, így kora tavasszal, hisz le volt vágva a nád, a partról minden elérhetővé vált egy időre, dobástávon belül persze.


A nap fénypontja számomra az volt, amikor széllel szembe dobva a beeső gumicsalimat elragadta egy - heves védekezéséből ítélve - végre méretesebb hal, amit rövid, de sok fröcsköléssel járó fárasztás után az objektív elé tarthattam. Szerintem ez volt a tavaly október végén kezdődött fekete sügeres pályafutásom eddigi legnagyobb "nagyszájúja", így Zolival lemértük, faroktőig 32 centit mutatott a mérőszalag. Innen van még hová javulni, bár ahogy azt a Bassmaster beharangozóban írták: "Every catch is big!", azaz minden fogás nagy. Én is nagyra értékelek minden halat, amit megfoghatok, számomra az élmény a legfontosabb. Öröm látni, hogy egyáltalán vannak még ott a sokáig szabad prédaként vergődő tóban, és persze örömmel tölt el figyelni, ahogy épségben elúsznak.


Időközben megérkeztek a felhők, ránk telepedett a nyomasztó, fülledt, vihar előtti hangulat, a víz is elnémult. A terv bejött, megérte kilátogatni az Omszki tóra. A kirándulásról készül majd a Pergess velem! sorozat 3. epizódja, hacsak nem lesz előtte egy bónusz-rész barátaim korábbi fogásairól és a saját melléfogásaimról...



Felmerült többekben a kérdés, miért nem írok arról, mivel, meg hogyan horgászunk, ott van az "őszinte csomók" témája, meg az igazán mélyre törő wobblerek.... Mit gondoltok, eljött az ideje egy - minden okoskodástól mentes - technikai jellegű bejegyzésnek?

3 megjegyzés:

  1. Grat Aurél, ez már nem rossz hal :) Ezen a tavon még nem jártam, de asszem felkerült a listámra.

    VálaszTörlés
  2. Szia Zalán! Hadd gratuláljak itt is az "utánpótláshoz"!!! Kösz, tényleg nem rossz a hal, és szerintem is érdemes az Omszki tavat felvenni a listádra. Üdv: A

    VálaszTörlés