Olasz lecke kezdőknek

Azzal hízelegtem magamnak, hogy megtaláltam az ideális megoldást, hogyan kombináljam – ha visszafogottan is - a családi kikapcsolódást hobbimmal. Észak-Olaszország remek helyszín egy romantikus kirándulásra, akár egy hosszú hétvégére is át lehet száguldani kocsival. Városnézés, túrázás, jó kaja, szép idő, vásárlás, minden adott. Sőt, a környéken rengeteg remek fekete sügeres víz is folyik. Amíg a lányok az outleteket járták, kaptam egy nap szabadságot, és Teo barátomnál befizettem egy vezetett fekete sügér pecára.

A srácé egy szuper bérelhető ház a dombokon, ott szálltunk meg, és onnan indulva jártuk be a környéket, majd eljött a horgász-nap. Reméltem, az ígéretes területen sok akcióban lesz részem, és rengeteget tanulok majd. Reggel aztán vígan dörmögött a kis dzsip dízelmotorja, miközben laposan suhant mögöttünk az utánfutón az igazi sügérhorgász bass-boat.

Igazi verőfényes napunk volt, sehol egy felhő, másnapra pedig hidegfront betörését ígérték, így vérmes reményekkel vártuk sójázás után a zsilip nyitását. Az előző napon vezetőm haverja kétszámjegyű fogásról mesélt telefonon, a sekélyebb, gyorsabban melegedő csatornákat igyekeztünk megközelíteni. Mit ad Isten, a zsilipkapu egyszerűen megmakacsolta magát, és nem nyílt ki. Elromlott. „Ilyen még nem fordult elő, mióta itt horgászom.” mondta Teo.

Ilyen az én szerencsém, rögtön a B tervvel indíthattunk. Egy híd mögött öt hatalmas cső vezetett a Sajó méretű, de lassan csordogáló folyócska vizébe. Először a csövek közti árnyékos részt dobáltuk, majd a csövek végénél levő, keményre mosott meder alját tapogattuk a 4 grammos jigfejre húzott műgilisztákkal. Nem készültem ennyire finom pecára, a vastag monóval küzdöttem, hogy érezzem a kontaktust a mederrel a 7 méteres mélységben. Egyszer csak Teo felkiáltott: „Halam van!” És már görbült is finom, rövid botja rendesen.

Inkább harcsa lesz, vagy csuka, gyanakodott a hal erejét látva, de amikor felbukkant a felszínen, komolyra váltott az arca. Ez egy jó sügér! Fél perces közelharc után csónakba került a finom szerkóval fogott, 1,23 kilós fekete sügér, ami – mint később kiderült – egyben a nap hala lett. Irigykedtem rendesen, igyekeztem is kapást kicsikarni, de nem ment. A kezdeti siker után se Teo, se én nem tudtuk kapásra bírni a fekákat. Serényen gyakoroltam a multis dobásokat szigorú útmutatása mellett. A crankbait-ekre nem jött semmi reakció, a gumicsalikra is alig.

Teo a fejét ingatta, a vízhőmérséklet láttán, a 12 fok bizony kevés, a halak a melegebb részekre húzódhattak. Próbáltunk utánuk menni a városka velencei hangulatú csatornáin, igazi urban fishing volt ez csónakból, a tiszta vízben, hol rozsdásodó biciklik felett, hol többszáz éves épületek falai között, de a lelkes domolykók érdeklődése mellett egyetlen nagyszájú apróság akadt csak horogra, amit Teo a horogszabadítással egyszerre azonnal vissza is dobott a vízbe.

Az igazi megpróbáltatást számomra a délutáni hajrá hozta, ami a vízbe dőlt fák ágainak fedezékében megbúvó sügerek horgászatát jelentette. Órákon át az orrban lévő, lábbal irányított elektromos motorral az ágak közelében manőverezve a pitching névre hallgató technikát alkalmazva kellett – nekem kellett volna – becserkészni a halakat. A technika szemre nem tűnik nehéznek, a kézben, bothossznyi zászlón tartott csalit kell alulról kilendítve egy tenyérnyi területre beejteni, miközben hüvelykujjal a multi dobját annyira hagyjuk forogni, hogy a csali a zsinóron lesüllyedjen az ágak közt a fenékre, de eközben a dob véletlenül se pörögjön túl, azzal menthetetlenül gubancot okozva. Nekem ez volt az „ezer gubanc délutánja”…

Gyorsan és pontosan kellett horgászni. Teo végül egy lemaradt akasztás után az ágak között a felszínig csalt egy fekete halat. Hála polarizált lencsés szemüvegemnek láthattam, amint ráront a gumirákra, és a lendületes bevágás után küzdött is harcosan. A fotó is igazolta Teo véleményét, mely szerint a szeme beteg, lehet, hogy teljesen vak. Azok szoktak így befeketedni. (A halak felveszik kis idő alatt környezetük színvilágát, és a vak, vagy sérült szemű halak a környezetüket feketének érzékelik). Ezzel a bátor és tényleg fekete sügérrel zártuk a tanulságos, piszkosul fárasztó, és sajna elég drága napot. Ennek ellenére azt gondolom, megérte, mert most láthattam, hol a legnagyobb a lemaradásom és milyen felszerelésre lesz szükségem legközelebb.

Teo azt mondta: „Ha csak egy napod van, akkor vagy szerencséd van, vagy nagyon meg kell dolgozni akár egyetlen halért is.” Megfizettem a tanulópénzt, igazi olasz fekete sügeres lecke volt, kezdőknek.