Mind a magyar, mind az angol lapban megjelent írásaimból - különböző okokból - kimaradt egy érdekes élményem, melyet itt a blogon szeretnék veletek megosztani. Ugyan célzottan márnára horgásztunk a Wye folyón, és a bajszosokon kívül leginkább domolykókra lehetett fogásként számítani, a fantasztikus víz ennél sokkal színesebb halfaunának ad otthont.
A tengerből felúszó fajok közül (tengeri pisztráng, angolna, lazac) csak a legutóbbihoz volt szerencsém, igaz, csak láthattam a jókora ugrásokkal haladó torpedókat, fognom nem sikerült belőlük. Martin jóvoltából engedélyt - és felszerelést is - kaptam a próbálkozáshoz. Egy holdfényes, bagolyhuhogásos este és egy ködös hajnal telt azzal, hogy rendületlenül szűrtem a vizet különféle színű repülő kondomokkal. Ez a "flying condom" egy tradícionális körforgó villantó a tengelyére húzott, horog felőli végén kivágott színes műanyag csővel kombinálva.
Nevéhez hűen megóvott a csali a fogástól, de az igazat megvallva Martin is egy lottó-ötöshöz hasonlította az esélyeimet a szakaszon. "Minél közelebb vagy a tengerhez, annál nagyobb esélyed van egy frissen a tengerből érkező egyeddel találkozni. Azokban még aktív a táplálkozás ösztöne, a többi már csak az ívásra koncentrál, nem eszik. Amelyik ezüst színű, annál van esélyed. Ami feketés, sárgás, az reménytelen." Ha láttam is ezüst halat, a csalimmal nem találkozott. De nem maradtam azért rablóhalas élmény nélkül.
Márnázás közben jókora kapásnak vágtam be, akadt a hal, de nem ár ellen tört a mélyben, mint a márnák, hanem egy helyben forgolódott, és a felszín felé tört. Martin és Keith felváltva találgattak távolabbról: Domolykó? Tengeri pisztráng? Kisvártatva megláttam a kristálytiszta vízben a velem szemben a felszín felé emelkedő, tátott pofáját rázó halat. Ismerős kép volt. Csuka lesz! Közelebb léptek a srácok, Martin csak ennyit mondott: "A double!" Ez annyit tesz, a súlya kétszámjegyű, fontban mérve persze. A fonott horogelőke adott némi reményt, próbáltam gyorsan merítő-közelbe kényszeríteni a halat, ami persze centikre a szák peremétől megszabadult a horogtól.
Latolgattuk, ez hogy fordulhatott elő. Valószínűleg az etetőanyagon csemegéző kishalakra vághatott rá, akkor szívta fel a pelletes horgot. Már újra bent várta a szerelékem a márnákat, amikor a lábunk előtt keresztben elúszva megmutatta magát Mr. Esox lucius teljes szépségében. Az 5 kiló körüli csuka csigalassúsággal úszott el előttünk, mire Martin utánaszólt halkan: "Télen visszajövök érted." Remélem megfogja, és az Angling Times hasábjain egy, a közös horgászatunkról szóló cikkhez hasonló írásban viszontláthatom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése