Tévés csuka- és sügérpeca, avagy a véres valóság...

Csütörtökön ismét a PVTV-s csapattal forgattunk, ezúttal a Daiwa 2013-as újdonságairól szóló filmhez. Reggel egy magántóra nyertünk bebocsátást, ahol a termékek bemutatása után csukára pergettünk, majd Nyékládháza mellett egy ÉMHE kezelésű vízen eredtünk a csapó sügerek nyomába. Úgy döntöttem, minden részletre kiterjedő kronologikus beszámoló helyett ezúttal inkább az érdekesebb momentumokra koncentrálok.

Az első

A vízpartra érve mindenki rögtön horgászni akart, de Sztyopa, a rendező szerint előbb le kellett forgatnunk a termék-bemutató részeket. Ebben is volt logika, útban a helyszínre esett, így ki kellett használni a jobb időt. Mire végeztünk, mindenki tűkön ült, sőt akadt, aki nem bírta cérnával a várakozást és már dobált is. Előzetes információk alapján nem túl mély, de kifejezetten akadós pályán bújtak meg a csukák, így nem volt nehéz a műcsali-újdonságok közül választani. A 14 centis D-swim gumihal épp megfelelőnek tűnt arra, hogy egy 5/0-ás méretű féreghorogra tűzve becsapja a borsodi krokodilokat az ágak és nádtorzsák között. Nem indult könnyen, szerintem a sok ember okozta zaj és a hosszú előkészületek zavaró hatása miatt óvatossá vált halak nem mutattták magukat. Egy csillogó, chartreuse-ayu színkódú modellre váltottam, miközben egyre nőtt bennem a feszültség. A forgatás sajátos velejárója a teljesítménykényszer, és valahogy úgy vagyok vele, hogy a kellő önbizalomhoz és a összpontosításhoz nekem jót tesz, ha már sikerült legalább egy halat fognom. Onnan minden könnyebb. Szerencsére egy törés peremén derékon ragadta egy kisebb csuka a saját súlyának köszönhetően súlyozatlanul is jól dobható, rejtett horgos D-swimet, forogtak a kamerák, digitális jelek formájában is az enyém, illetve miénk lett a "jégtörő", az első fogás. Bíztam az új csaliban, ami barátaim előzetes tapasztalatai alapján is ideálisnak tűnt, és ez bejött.

A legnagyobb

Sajnos a termékbemutató felvételek miatt egy óránál nem szánhattunk több időt az itteni csukákra. Épp készültünk továbbállni a sügeres vízre, amikor a túlparton Györke Zoli barátom egy szemlátomást jókora halat akasztott. Ilyen távolságból a küzdelemből csak a sok fehér fröccsenést láttuk, a közelharcot a nádtorzsákkal teli, partszéli vízben, majd Zoli felemelte a zsákmányt. Ahogy később kiderült, személyes csukarekordját javította meg ezzel a hallal. A csuka nem adta könnyen magát, horogszabadítás közben megugrott és a horoggal felhasította Zé kezét. A véres délelőtti forduló ezzel a komoly hallal zárult. Ismét bebizonyosodott, hogy már az éppen méretes csukák is bátran nekimennek egy 14 centis gumihalnak, ugyanakkor egy ilyen nagyságú csali már vonzó falat egy 80 centis példány számára is.

A kedvenceim

A bányatavi sügérpecán újabb érdekes tapasztalathoz segítettek hozzá a stáb horgászó tagjai. Kis jigfejre szerelt no-action gumihalakkal (D-tail) horgásztunk, én egy kifejezetten erre a célra tervezett gumihalas bottal (Tournament Jigger). A másik két pergető kombót eredetileg nem pont ilyen stílusú horgászatra szánták, de mivel több kifejezetten gumihalas bot nem volt nálam, természetesen ezeket is bedobtuk. Az egyik egy drop-shot pálca (Generation Black Drop Shot Boat), a másik egy wobbleres UL bot (Exceler 702ULFS) volt, azoknak kellett bizonyítani. A szerkesztő Pupa, aki eredetileg legyes horgász, jobban favorizálta a puhább DS botot ehhez a technikához is. Elmondása szerint karaktere közelebb állt ahhoz, amit megszokott, mint az általam használt gumihalas. A másik felfedezés az volt, hogy a gumihal után nyúló, majd azt szinte kilövő, jellegénél fogva puha spiccű wobbleres UL bot pedig békéshalas módszerekhez szokott kézben lett nyerő. Másként, hosszabb szünetek után nagyobb ugrásokkal mozgatta a csalit, mint a többi. Speciális technikákhoz jól jönnek a spéci, arra szabott botok, de látszott az is, nem szabad az embert, a szokásait és érzéseit kihagyni a számításból. Ami nekem bejön, az korántsem biztos, hogy másnak is azonnal ideális lesz.

Sok szép csíkost tereltem ki a kemény, gyors gumis bottal és fonott zsinórral egy akadóból, ahol egy centit sem lehetett nekik engedni, de a nap végére áttértem a drop-shotra. Ezt a lassú, finomabb módszert nagyon kedvelem. A parttal párhuzamosan dobtam meg egy akadós rész szélét. Az első hal után hosszú szünet következett, Tomi barátom bíztatott a háttérből, dobjak még közelebb a bokorsorhoz. Amikor végre jó helyre süllyedt a csali, eszembe jutott, hátha a roppant lassú mozgás, vagy a mozdulatlan helyben tartás is vonzó lehet. Nem akartam gyorsan kihozni a csalit a veszélyzónából. A kapás annyira finom volt, hogy nem is éreztem. Egyszer csak megindult a zsinór a bokrok felé. A bot gyorsan felkeményedő gerince ellenére is igyekezni kellett, hogy ne találjon fedezéket a partszélben a hal, melyet ellenállása alapján először csukának tippeltünk. Végül a tiszta vízben felvillantak csíkjai és tömzsi alakja. Önkéntelenül is felkiáltottam örömömben, amikor kiemeltem eddig fogott legnagyobb csapósügeremet, egy jó kondiban lévő 29 centis példányt.

November vége felé tudomásul kellett vennem, hogy a lehűlő víz hideg fejű, megfontolt és higgadt horgászt kíván, függetlenül a felcsíptetett mikrofontól, a derekamat nyomva a forgatás feladataira emlékeztető mikroporttól és a kamerák éles lencseszemétől. Jó társaságban profi csapattal végül kihoztuk ebből a napból, amit lehetett, öröm lesz viszontlátni a fogásokat és újra átélni az élményeket.

Szeretném itt is megköszönni barátaimnak - Vadászi Tamás, Gombár Péter, Nagy Gábor, Hetyessy Pál, Györke Zoltán - , valamint a PVTV stábjának - Tanurdzsity István, Erdélyi Balázs, Walter Péter, Deák Tamás - is a közös munkát és a segítséget. A fotókat Györke Zoli és Nagy Gábor készítették.