Dunai csíkosok

Újra meglátogattam a fővárosi Dunát, igaz csak egy pár órám akadt horgászatra egyik hétköznap munka után. Györke Zoli barátommal az ő tapasztalatai alapján vettük célba egy kövezés kősüllőit. A korábbi alacsony vízállás végre kicsit megugrott, és ha ugyan magát a pezsdülést nem is, annak másnapját - 40 centiméter vízszint emelkedéssel - sikerült elkapni. Fél hat körül már kopogtattuk a feneket, mindketten ugyanazt a méretű és típusú gumihalat erőltettük, az áramlás miatt viszonylag nehéz fejjel, de csak apró, bizonytalan és rendre lemaradó kapásokig jutottunk. Az egyik D' Fin-em korongfarkát el is vitte a valószínűleg apró kősüllő.

Zoli kisvártatva helyet váltott, én folytattam a kavargó vízfelszín alatti sötét mélység vallatását. Pár perc múlva azonban ismét felém szökellt a köveken - kőszáli kecskét megszégyenítő sebességgel - és büszkén mutatta csíkos zsákmányát. Eléggé meglepődtem, mert ugyan csíkos halat akartunk fogni, de erre a meglepetésre, egy jókora csapó sügérre itt nem számítottunk.

Annál nagyobb volt persze az öröm. Gyors mérés és fotózás után ismét birtokba vehette korábbi leshelyét. Hirtelen sötétedett közben és egyre hűlt a levegő.

Tuningolt munkahelyi ruházatomat kezdtem reménytelenül kevésnek érezni, míg végre egy kissé jobbra eltolt dobás után a kontaktust felvéve a csalival a második lekoppanást követően a semmiből olyan erejű rávágást kaptam, hogy szinte kikapta a botot a kezemből a megfeszülő fonott zsinór. A reflexből induló bevágás ült, de az eleinte heves ellenállás után már csak a part mellett indult el a halam, ott viszont újra mindent beleadott.

"Te, ez egy jobb hal lesz!" - mondtam Zolinak, aki közben újra csak a köveken szökellve próbált a pecát megszakítva pár akciófotót lőni a sötétben.

Széles vigyorral emeltem ki a gyönyörű, hibátlan, faroktőig pont 40 centis hosszt mutató kősüllőt, mely teljesen eltüntette a gumihalat. Horogszabadítás után gyorsan elengedtem, majd a hidegről pár percre megfeledkezve gyönyörködtem a fotókban és a város fényeiben.

Elégedetten zártuk ezt a villámpecát. A Duna ilyen. Ha nem ad épp halat, akkor sem lehet rá haragudni.   Ha azonban ad, akkor az az egy is lehet akár életre szóló élmény. Csodás meglepetéseket rejt ez a sokat elszenvedő nagy folyam, és az benne a szép, hogy sosem tudhatod, mivel találkozol legközelebb. Egy biztos, a meglepetés és a csodás, jókora ragadozók lehetősége minden dobásban benne van.