Hidegfront idején...

Hidegfront betörésekor mindig horgászni megyek. Ez azonban nem úgy zajlik, hogy amikor az előrejelzés hidegfrontot ígér, elmegyek horgászni. Sokkal inkább úgy, hogy hetekkel korábban leegyeztetünk és megtervezünk barátaimmal egy közös pecát, aztán lehet előtte és utána akármilyen idő, aznap mindig hidegfront van. Aki horgászott már velem, az tudja, hogy jelenlétem a legnyugodtabb szélmentes, langymeleg augusztusi reggelből késő októberi szeles, hideg délelőttöt tud kihozni minden különösebb előjel nélkül. Most sem volt ez másként.

Munkám sok, időm kevés, így Délegyháza volt ismét a cél és a tó feketesügerei. Györke Zoli barátom szombati fantasztikus sorozatát szerettük volna megismételni, azaz felszíni csalikkal partról nagy feketesügereket szándékoztunk fogni, ami belefér. A szombati szélcsendes kánikulához képest a frontbetörés komoly változást hozott, légnyomás, hőmérséklet, felhők és főleg légmozgás terén, ami nem hatott jól a sügerek kapókedvére. Illetve inkább azt lehetett leszűrni, hogy a szakirodalomban "strike zone" elnevezésű kapászónájuk, tehát az a tér, amin belül még hajlandók elindulni a csaliért, azt szemre vételezni, meglehetősen összezsugorodott a körülmények hatására.

Partról egyre többen veszik célba őket, ezért persze azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy tanulnak a feketék, ennek ellenére a nagyobbak most kifejezetten bent álltak a nádfalban, és csak akkor kaptak, ha sikerült egészen az orrukhoz dobni. Gyakorlatilag 10 centinél többet nem mozdultak semmiért. Ez a kicsikre persze nem vonatkozott, ők vidáman járőröztek partközelben és üldözőbe vették a Basirisky-t, meg is bökdösték, de szerencsére ez a csaliméret szelektál, a növendékek nem nyelik el.

Reggel az első kapást teljesen végigmoziztam anélkül, hogy bevágtam volna. Csak gyönyörködtem, ahogy leszippantja a békát a hal, majd elfordul vele, és a zsinór ellenállását érezve kiköpi. Zé csak annyit kérdezett: "Mi van, ezt miért csináltad?" Nem tudom. A sok számítógép előtti munka tehet róla....
Később aztán sikerül partközelben belopni egy szebb példányt, aki kirontott a "narancsszín gyilkosra" a stég alól. Rövid közelharc és gyors fotózás után mehetett vissza, mint összes társa.

Nekem ezzel véget ért az aznapi fogások sora, számos kapást rontottam, és két csuka szinte teljesen hazavágta kedvenc csalimat.

Zé két sügérrel és két csukával zárta az egyre szelesebb napot. Érdekes volt megfigyelni, hogy amint erősödött a szél, a csukák egyre aktívabbá, míg a feketék egyre rezignáltabbá váltak.

Hazaindulásunk előtt találkoztunk még Mathieu barátommal és fiával, André-val, akinek adtam pár Owner Yuki bug-ot, és hozzá egy kísérleti szereléket (texas rig fluorkarbon előkén egy onigake bokorugró horoggal) abban a reményben, hátha sikerül még valamit elkapniuk. A srác még nagyon fiatal, de nagy tehetség, és Mathieu lelkesen tanítja a pecára, így nem lepett meg, amikor még útban hazafelé csörgött a telefonom. André elkapott egyet. Hiába, tehetséges a kölök, és persze a yuki bug is szerencsét hozott.