Ember tervez...

Úgy indult a dolog, hogy megígértem Mathieu barátomnak, elviszem egy csónakos feketesügerezésre Délegyházára. Természetesen Mathieu fia, André is helyet kapott a csapatban, hisz egy ilyen kalandból egy tehetséges horgászpalánta nem maradhat ki. A tervünk az volt, hogy tekintettel a közelgő dunai kősüllős, süllős pecákra Mathieu kipróbálja a drop-shot technikát Délegyházán, feketesügerekkel. Mindehhez Laci barátom biztosította a csónakot, Zé-vel együtt a helyismeretet is, én meg a technikát adtam.

Legyező és UL pergető Pali barátom közben felajánlotta, hogy próbáljam ki újonnan beszerzett belly boat-ját, amire örömmel igent mondtam. Régóta szemezek egy ilyen vízi alkalmatossággal, de mielőtt beleugranék a vásárlásba, szerettem volna saját bőrömön érezni, mennyire való nekem ez a „pocakcsónakos” pergetés. Erre Délegyháza ideális terepnek tűnt, főleg csónakos biztosítással. Kölcsön kaptam egy pár búváruszonyt is, következhetett a próba.

Györke Zoli barátommal a dzsembori hajnalára megbeszéltünk még egy rövid dunai pergetést, gondoltuk csendben dobálunk kicsit pirkadatkor, hisz utána jobbára úgyis a csónakázásról meg bellyzésről fog szólni a délelőtt. Meg arról, hogy kipróbáljuk az új, kétrészes, mindössze 95 grammos multis botomat. De hát ember tervez…. Röviden összefoglalva André a családdal kirándult, így Mathieu kihasználva szabadnapját már hajnalban csatlakozott hozzánk a Dunán, a bellyt meg ki sem tudtuk próbálni a heves szél miatt, így négyen pergettünk Délegyházán egy csónakból. Bár nagy a csónak, sikerült pár kardozós jelenetet összehozni az útban lévő botokkal, de szerencsére nem tettünk kárt semmiben.

A Dunán még napfelkelte előtt a jászokat vettük célba UL szereléssel, pici, felszínközelben úszó wobblerekkel. Nem igazán voltak aktívak a halak, a szél is fújt, de Mathieu nagy örömünkre megfogta élete első dunai halát, egy gyönyörű 30 centis jászkeszeget. 

Közben jókora olajfolt úszott el előttünk a vízen - vagy 20 percen át - tönkre téve a legígéretesebb időszakot. Újra csak Mathieu botja görbült, élete első balinját fárasztotta, mely ugyan pici volt, de annál harcosabb, és ugye az „első” – legyen az akár jász, akár balin - mindig kedves marad. A Duna, hogy kedvünkben járjon, engem egy siheder domolykóval lepett meg. Minden alkalommal csodálattal tölt el ez a hatalmas folyó. Egy ilyen kapástalan reggelen is háromféle ragadozót tudtunk fogni rövid idő alatt, a rossz körülmények ellenére. Igazi ajándék volt ez a hajnal a Dunától, már nem keltünk fel hiába.

Délegyházán egyre erősödő szélben eveztünk a tűző napon az ígéretes helyek felé. Zoli nagyobb halakra ment a Basirisky szelektáló jellegét kihasználva, a felszíni kapások borzongató izgalmát keresve, míg mi hárman gumicsalikat vetettünk be különböző módon. Mathieu-nek illusztráltam a drop-shot fogósságát, harmadik dobásra jött is egy siheder nagyszájú. Francia barátom kipróbálta ugyan a módszert, de lassúnak találta, inkább a megszokott, gyorsabb spinnerbaitre váltott a gyors halfogás reményében, és nem is tette rosszul. 

Az erős dunai kezdés után elkapott pár kisebb feketesügeret és egy 33 centiset – farokúszó tövéig mérve -, egy csukát, valamint mindannyiunk megrökönyödésére akasztott délben, a legerősebb tűző napsütésben a spinnerbaittel egy süllőt is. Onnantól már csak azt vártuk, mikor fog még egy harcsát is a kolléga.

Apropó harcsa, az egyik szigeten kiszállva komoly harcsarablást láttunk olyan felszínre mért farokcsapással, hogy a sziget másik oldaláról épp visszaérő Zé is megkérdezte: „Laci fejest ugrott a csónakból, vagy mi volt ez a csobbanás?” Egy másik sekély helyen meg feltörő buborékok örvényekkel kísért csíkja mutatta, hogy egy szintén tekintélyes méretű ragadozót zavartunk meg a pihenésében. A korábbi alkalmaktól eltérően sok kedves stég-tulajdonos és érdeklődő fürdőző elegyedett szóba velünk, de azért jutott persze az elmaradhatatlan beszólós fajtából is. Szerencsére a jó arcoknak sikerült halakat is mutatnunk, valahogy mindig úgy jött ki a lépés.

Laci például a nap sügerét egy fürdőzők által frekventált helyen fogta, ahol pont egy úszni készülő apuka javasolta, dobjunk párat, azt még megvárják, mielőtt beugranak. Ez tipikusan olyan szakasz volt, amire Laci azt szokta mondani: "Itt nincs hal." Míg az én gumirákomat egy siheder feketesügér kapta el, Laci egy komolyabb példányt akasztott, amit már jócskán kellett fárasztani, mire egy látványos légibemutató után megszelídült annyira, hogy biztonsággal be tudja emelni a csónakba. A mérőszalag a farokúszó tövéig 39 centit mutatott. Vagy tizenöt strandoló nézte végig a mutatványt és a visszaengedést is.

Számomra a nap fogása egy szinte majdnem szárazra került sekély, kavicsos fölnyelven esett. Onnan dobáltam a partszéli, árnyékos nádtorzsást térdig vízben állva. Az egyik pontos dobás a torzsák közti üres foltba esett, ahol rögtön rávágott egy hal, én pedig a feszes kis sügeres pálcával visszakézből viszonoztam az ütést. A bot ívbe hajlott, de ez nem lepett meg, a meleget kedvelő feketesügerek ilyenkor különösen vehemensen védekeznek. 

Amikor azonban az orsó dobja apró klikkelő hangokkal kísérve forogni kezdett, felhúztam a szemöldököm. Ilyen hallal aznap még nem találkoztam. Szerencsére jól akadt, és a finom, de kellően erős bottal nem okozott gondot a fárasztás, viszont meglehetősen élvezetes maradt. Volt ott ugrás, kitörések, minden, amiért szeretek feketesügérre pergetni. Így a vízben állva horgászni különösen testközeli élmény, más hangulatú a fárasztás, a hal kiemelése és visszaengedése is.

A nádasok széléről, valamint törésekről fogtuk a halakat, drop-shot, texas rig, jig, felszíni csali és spinnerbait is hozott eredményt. Kora délutánra kellően elfáradtunk, megéheztünk és leégtünk ahhoz, hogy felhagyjunk a halak üldözésével, a hazaindulás mellett döntöttünk. 

Egy cseppet se bántuk, emlékezetes horgásznap volt ez, még ha nem is alakult minden az eredeti terv szerint….