A későn jött kemény tél három - tartós éjszakai és nappali fagyokkal kísért - hét után módot adott a biztonságos lékhorgászatra, amire azért itthon nem minden évben nyílik lehetőség. Petivel úgy döntöttünk, élünk is ezzel, én legalábbis már rendkívül untam a virtuális szobapecát…
Hosszas keresgélés, tanakodás és telefonálgatás után végül egy számunkra ismeretlen kis tó mellett döntöttünk. Szempont volt a könnyű megközelíthetőség, költségkímélő jelleg (útiköltség, napijegy ára) valamint a fogási esély. Peti haverja, Ákos ismert egy srácot, akinek van két kis tava. Na ez a tulaj az egyik taván pénteken fogott lékről kishallal egy hetes csukát, egy másik meg lemaradt a horgáról. Több se kellett nekünk.
A tulaj szívesen átengedte a kis tavat egy próbára bérmentve, gyorsan el is neveztem Csókos tónak. Ráadásul a hely nem is volt messze, így szombaton nagycsukás reményekkel telve – na meg tucatnyi kishallal, kifent lékfúróval felvértezve – nekivágtunk az ismeretlennek. Szántóföldek között, csontkeménnyé fagyott, havas csapásokon végül sok telefonálás után megtaláltuk a helyet, és mit ne mondjak, eszményinek tűnt.
Apró, szabálytalan U-alakú tavacska náddal, fákkal a parton, pár kisebb fa és bokor bedőlve. Sehol egy nyom a hóban, csak az állatoké, meg az előző napi egyetlen pecásé. Közben kisütött a nap és vadludak (talán nagy lilikek ?) húztak át gágogva felettünk. A hely maga volt a téli idill. A lékfúrás kevésbé. Felújítottunk pár korábbi léket, és Peti nagy lendülettel fúrt még vagy tízet.
Nem ragozom, később Ákos csatlakozása után összesen 6 bottal 5 órán keresztül egyetlen egy nyavalyás kapást sem sikerült kicsikarnunk, pedig fúrtunk, próbálkoztunk, kishalat cseréltünk, de hiába. Én még egy rövid lékhorgász bot + Tokoz tároló orsó kombóval úszóztam is csontival, meg gilisztával (gombócoztam előtte epres Tímár mixet, mint a nagykönyvben…), hogy legalább egy kárászt, vagy sügért lássak végre, de semmi.
Itthon aztán olvastam Endrődy Balázs blogján, hogy bizony ők - nálam jóval nagyobb tudású, tapasztalt horgászok - is hasonlóan jártak két napon át egy dunai öbölben. Boncolgattuk Petivel már a tavon és később is a betli feltételezhető okait, de igazán nem lettünk okosabbak, nem láttunk a jég alá. Nem maradt másik csuka a kis tóban, mert a nagy eddigre kiette mindet? Jóllakott a többi? Front jött? Nem mozogtak a hidegben és mi meg nem találtuk meg a helyüket?
Különben meg sajttá fúrtuk a tó jegét, sokat nevettünk, nem fáztunk, szép időben, jó társaságban horgásztunk, mi kell még?!? Ja, hogy a halfogás élménye…. Arról majd írok legközelebb, ha a halak is úgy akarják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése