Szeretném az elején leszögezni, hogy a címben olvasható elnevezés nem tőlem származik, hanem Gábor barátomtól. Ő alkalomadtán bojlizik is, így nem pusztán légből kapott elképzeléseken, sztereotip gondolatokon nyugszik a kijelentés, hanem - a számomra is feltűnő - valós hasonlóságon. Az egészben csak az a furcsa, hogy a peca, amiről írni fogok, az trollingozás lazacra a Balti tengeren.
Rendkívüli várakozás előzte meg az április végi balti tengeri túrát, de Gábor és Krisztián nem rajongott az ötletért, hogy egy teljes napot lazactrollingra szánjunk a szívünknek kedvesebb pergető műfaj helyett. Andreas, profi horgászvezető barátom azonban az előző héten egy remek szériát kapott el több 10 kilós egyedsúlyt meghaladó atlanti torpedóval, és hosszú, izgalmas fárasztásokról mesélt. Én azt mondtam, várjuk meg, hogyan alakul, mielőtt véleményt alkotunk. Aznap reggel verőfényes, viszonylag szélcsendes időnk volt, és egy drezdai orvossal kiegészült csapattal nekivágtunk a Hiddensee északi végétől észak-nyugatra elterülő végtelen kék víznek.
Fejenként három bot a megengedett, mi azonban praktikus okokból mindössze 10 bottal vontattuk a leginkább támolygó kanálnak nevezhető svéd és dán gyártmányú lazacos csalijainkat. A trolling egy komoly technikai "sport", rendkívül eszköz és költségigényes, ebben volt az első hasonlóság a bojlizással. Kell hozzá egy hajó, spéci bottartók, 10 felszerelt trolling bot nagy multiorsókkal, egyenként többszáz méter 40-es monóval feltöltve. Downrigger mindkét oldalon, amibe becsíptetve a kívánt mélységre süllyeszthetjük a zsinórokat, outriggerek, amivel oldalra eltartjuk a többi zsinórt a hajótól és planerbord-ok, amik oldalra vezetik a csalit, hogy semmi ne akadjon össze. Ezzel a felszereléssel a 25 méteres vízoszlop minden szintjét olyan 20 méter szélesen át tudtuk fésülni. Ez persze csepp a tengerben. Szó szerint. Itt megtalálni a halakat rengeteg tapasztalat és némi horgász-szerencse függvénye.
A radar képe homogén tengerfeneket mutatott, a nagynéha feltűnő, lazacokra utaló jelek azt mutatták, a halaink vízközt vadásznak rendkívül gyorsan mozogva. Később kiderült, a Bodden lagúnáiban leívott és kifelé igyekvő heringrajok kötötték le leginkább figyelmüket. A halradar, GPS, kártyaplotter navigációs hármasa egy autopilot-tal kiegészítve tette kényelmessé a haladást, a 115 lovas motor csendben pöfögött, nekünk csak a közelben manőverező többi hajóra és a nagy teherhajókra kellett figyelni. Meg persze arra, mikor jelez valamelyik spicc és kezd el zizegni a fék, amolyan kapásjelző módra. Bojlizáshoz hasonlóan a szerelék önakasztó, a mozgásban lévő csalit kapja el a lazac, és vagy rögtön megakad, vagy a down- illetve outrigger csipeszének ellenállása húzza bele a horgot a szájába.
A dokié volt az első kapás joga, és elég rutintalan pecásnak tűnt, ahogy remegő térdekkel simán az orsóval lassan kitekerte élete első lazacát. Mi csak kérdőn néztünk egymásra. "Ilyen durva a cucc?" Nem sokkal később Gábor botja is eldurrant, reméltük, most olyan harc jön amire örökké emlékezni fog. "Van ezen még valami, vagy csak a villantót húzom?" - kérdezte. Majd megláttuk a hosszú fényes testet, ahogy oldalán fekve szánkózott a víztükrön, mint egy nehéz bojlis cuccal kicsörlőzött dévér. "Ez ennyit tud?" -kérdezte Gábor fancsali arccal oldalra pillantva. Nem ennyit tudott, a hajót meglátva kitört, meg le a hajó alá, de Gábor ügyesen hárított az erős bottal, Adreas pedig villámgyorsan merített a tiszta vízben.
Krisztián kicsit többet harcolt erősebb halával, de valahogy kevésnek éreztük ezt egy lazactól, nem volt az igazi.
A reggeli, időben elszórt három kapás után fél napnyi unatkozással, beszélgetéssel, eszegetéssel tarkított motorozás következett. Csalicserék, útvonal módosítás, fotózás és gubbasztás, közben a halőrt is láttuk.
Statikus peca, mondhatnám. Aztán hirtelen minden előjel nélkül elszabadult a pokol. Egy rajhoz érhettünk, balról jobbra egymás után három botunk jelzett kapást. Kettőt kikaptak a srácok, Andreas pedig jobbra ugrott, hogy kitekerje gyorsan azt a szerléket, ami még útban van. Akkor vágott rá az immár kezében tartott bot hirtelen megiramodó csalijára a következő lazac. Nem kellett kávé, hogy felébredjünk, hirtelen térdig álltunk az adrenalinban. Andreas előre adta a rövid pórázon dühödten védekező "pergetett" lazac botját nekem, miközben a többiek hátul derekasan küzdöttek, Gábor pedig filmezte a káoszt. A másodpercekben mérhető kíméletlen közelharc után az én halam szákba került, majd rohant Andreas tovább hátra segíteni.
A négy kapásból három halat fogtunk, az aznapi hat hallal vittük a kikötőben a prímet.
Az akciódús pillanatokat élveztük ugyan, és biztos vagyok benne, hogyha egy komolyabb, 10 kiló feletti példány akadt volna a horgunkra, másként szólna ez a beszámoló.
Így azonban egyelőre csak egy érdekes tapasztalattal, és pár halványrózsaszín vadlazac filével lettünk gazdagabbak. Meg Gábor visszaúton elhangzott örökbecsű mondatával: "Srácok, ez a lazactrolling, ez a pergetés bojlizása."
Olvasás közben feltörtek bennem az emlékek... Fura így visszagondolni, mert ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy elfeledjem az accél hajótesten való nem túl kényelmes üldögélést, a pöfögés monotonságát, és csak az akciódús pillanatok maradtak meg a fejemben. Ha most felhívna Andreas, hogy holnap indulhatunk a nyilt tengerre, akkor azonnal autóba ülnék, és indulnék a kikötő felé :). Ha az ember tudja mire számíthat, akkor nagyon jó móka... Ha elmegyek a haverokkal egy hétvégére bojlizni, akkor ha jó időt fogunk ki, akkor fogunk vagy 10 halat (amatör módjára csináljuk). Ez a 72 órára kb 60 percnyi izgalom... Hát nem egy UL peca, ahol ha pár perc után nincs akció, akkor már panaszkodunk, de nem is arról szól. A maradék időt a kapcsolatok ápolására, beszélgetésre, bográcsozásra, ... szánjuk. 8 óra horgászatban volt 40 perc akciónk, és visszagondolva nagyon élveztem. Ha lett volna egy bográcsálvány a hajón, akkor a közösségi főzéssel egybekötve szerintem egy tökéletes napot zártunk (Egy üveg Lübzerrel) :)
VálaszTörlésÉrdekes tapasztalat volt szerintem is, és bár nem lett a kedvencem, nem is bántam, hogy erre szántuk azt a napot. A tengeri pisztrángos pergetés egyébként is túl sokat kivett előző nap belőlünk. Azt hiszem, arról írok legközelebb.
VálaszTörlés