„Miért?” - kérdezik, és kérdezem… (FEHOVA 2012)

Az idei FEHOVÁ-ról különösen vegyes érzésekkel tartottam hazafelé. Számos kérdés foglalkoztatott, amikre máig nem tudom a választ. Némelyikre azért sejtem, de puszta feltételezéseket nem szívesen vetek még virtuális papírra sem. A kiállítás horgász-szekciója személyes véleményem szerint idén rendkívül szerényre sikerült, magán viselte a válság minden jelét. Nem úgy a vadász-részleg, amely mindig is jóval gazdagabb volt ugyan, de mostanra szinte már kellemetlenné vált az összevetés. A „szegény rokon”-szintről a „van még valami a csarnok végén is?”-szintre jutottunk. Jól illusztrálja ez a kép a társadalmi megítélés, a szélesebb bázis és az érdekképviselet szintje közti különbséget, ahogy az a hír is, hogy míg az orvvadászat végre bűncselekmény lesz, az orvhalászat és orvhorgászat egy ideig még szabálysértés marad….

A horgász-szekcióban a kiállítás-jelleg jobbára teljesen eltűnt – a nagy gyártók közül egy állított ki saját standon, a többiek termékei csak kiskereskedők polcain láthatók - a vásár-jelleg megmaradt. Ha viszont annyi az egész attrakció, hogy boltokban nézelődhetek, akkor minek szednek érte belépőt? Szerencsére itt voltak a magyar vadász-horgász média képviselői, akik óriási standjaikon (barterezve természetesen, a belépőket csábító reklámokért és a TV-műsorokért cserébe) meghívtak olyan neves horgászokat, akiket mindig érdemes lehet meghallgatni, netán személyesen szót váltani velük a fellépés után.

Meghallgatnám a szervezők véleményét, szerintük miért nem jöttek el tavaly sem a nagy kiállítók - egyedül csak a Daiwa egy, a nevéhez méltó, látványos, 200 négyzetméteres standdal - és idén sem. Illetve idén a Daiwa is miért csak egy pici standdal volt jelen. Ha már szóba estek a standok, Varga Vili barátunk elmondta nekem, hogy a 9 négyzetméteres standért 336.500,- Ft-ot fizetett a szervezőknek a 4 kiállítási napra. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy ezek után nem csodálom, hogy a kiállítók távol maradnak és a kereskedők is százszor meggondolják, eljöjjenek-e egyáltalán. Belátható hogy aki nem értékesít rendkívül nagy mennyiségű árut jó haszonnal, annak semmi esélye a költségeket kitermelni, ahhoz pedig vevők kellenek.

A 4 kiállítási napot sem értem. Ha a világ egyik legnagyobb horgász-kiállítása, az Osaka Fishing Show Japánban, egy 60 millió emberrel zsúfolt régióban, befér egy szombat reggeltől vasárnap estig tartó időszakba, amikor mindenki ráér és a normál munkaidőt - kiállítónál és látogatónál egyaránt - nem érinti, akkor nálunk miért kell csütörtökön és pénteken is kiállítani? Nyilván egy napra leosztva úgy kedvezőbbnek tűnik a helyár, még akkor is, ha csütörtökön jobbára csak a kiállítók szórakoztatják egymást.

Ha ezen, a 2000 forintos belépőn (kuponnal, vagy nyugdíjasként 1200 Ft) és az 1200 forintos parkoláson (csak napijegy van, vagy gyere gyalog) túltesszük magunkat, még mindig érdemes eljönni. Itt-ott lehet újdonságokat látni, orsókat tekergetni, botokat suhogtatni, van a gyerekeknek bohóc, vadászkutya és solymász bemutató. Meg lehet hallgatni Bokor Károlyt, Ardy Veltkamp-ot és Frank Warwick-ot, ami azért nem mindennapi lehetőség.

Számomra a legjobb az egészben, hogy a Daiwa csapat mellett ilyenkor sok kedves ismerőssel, baráttal futok össze és beszélgethetünk egy jót végre. Így volt ez idén is. Gégény Viktor, Zimány Feri, Varga Vili, Kecskés Viktor, Lukácsi Béla, Kovács Adrián, Nagy „Aspius” Gábor, Hodula Tomi, Erdélyi "Pupa" Balázs, Györke Zoli, Halász Attila, Varga Zsolt, Balogh Attila, Nagygyörgy Marci, Bulátkó Laci azok, akik elsőre hirtelen eszembe jutnak, elnézést, ha kifelejtettem valakit. Másutt nemigen találkozunk egyetlen nap leforgása alatt. Ritkán van lehetőség hallani arról, mi foglalkoztatja a többieket. Szombaton visszaigazolást kaptam arról, hogy sokan hasonlóan látjuk az élet dolgait.

Jól esett hallani a nézelődőktől, hogy az általam írt cikkek alapján szeretnék valamelyik terméket megnézni a Daiwa standon, visszajelzést kapni tőlük a közelmúltban sugárzott PV-TV adásról. Jöttek a vélemények, észrevételek, személyesen az olvasóktól, nézőktől, ami igazán megtisztelő érzés. Nekem ettől már önmagában élmény egy ilyen kiállítás, de attól még remélem, hogy a szervezők jövőre azon lesznek, hogy vonzóbb legyen ez a lehetőség a kiállítani vágyók számára, olcsóbb és barátságosabb a látogatóknak is. A végén még mindenki jól járhatna, csak meg kellene próbálni. Hátha sikerül. Miért is ne? Máshol van ilyen.