Pár gondolat nem hagy nyugodni a Catch and release kapcsán. Olvasom a netes horgászfórumokat, és néha csóválom a fejem. Szubjektív leszek és meglehetősen direkt. Itt az én véleményem, megfontolásra, tisztelettel:
1. A kifogott halak visszaengedése szerintem nem divat. Egyszerűen csak kényszer. Jelenleg ez a legjobb ismert módja egy állomány fenntartásának, megőrzésének. Különösen fontos, hogy a catch & release alapvetően az élővizek megóvásáról szól. Ragadozó és növényevő halakról egyaránt, de főleg a ragadozókról. Csukáról, harcsáról, süllőről, sügérről, balinról, kősüllőről, domolykóról, jászról, pisztrángsügérről, naphalról. Ők a természet rendje miatt komoly szerepet vállalnak a vízalatti világ egyensúlyának fenntartásában, és sokkal kevesebben vannak, mint a növényevők, populációjuk sérülékenyebb. Ne tekintse senki a C&R-t kizárólag bojlis, magántavas hóbortnak, mert alapvetően nem arról szól, hogy a lemenő nap fényében hosszan ölelgessünk egy nagy öreg pontyot a térdig érő vízben állva. Akinek nem inge…. De sok ilyet láttam már sajnos.
Érdemes persze elgondolkozni, hogy azt a vizet, ami egyvalakié, miért kell és érdemes más megfontolások mentén kezelni, mint ami mindannyiunké…
2. Magára valamit is adó horgász nem szabad, hogy elítéljen egy másik horgászt azért, ha az visszaengedi, amit fogott, vagy épp megtartja, amit a szabály megenged. A bánásmód persze fontos, de egymást erősítve kell a jövőért tenni, nem egymást nyírni, míg körülöttünk minden tönkremegy. Beszélgetni, vitatkozni kell, észérvek mentén meggyőzni érdemes, de minden esetben el kell fogadni a másik véleményét, amennyiben az a mindenkori szabályok adta lehetőségeken és alapvető etikai normákon belül van.
3. A horgászattal kapcsolatos bűncselekmények (szabályok áthágása, orvhalászat) üldözése nem az egyszeri horgász feladata. Segítenünk kell az erre felesküdött erőket persze, ahogy csak tőlünk telik. De azért alapvetően más céllal látogatunk ki a partra. Az ívóhelyek megőrzéséért és visszaállításáért, kíméleti területek kialakításáért, a telepítésért sem tud sokat tenni az egyszeri horgász. Azért ajánlom mindenkinek megfontolásra, hogy amire nincs feltétlenül szüksége, azt engedje vissza, mert az viszont minden esetben az egyszeri horgász döntése. Ehhez nem kell több halőr, együttműködő vízügy, vagy dinamikus MOHOSZ. Én döntöm el! Ott, és akkor. A parton. Kezemben a legjobb ismert módszer az állomány megőrzésére.
Ha az illetékesek a vadvizek őrzésének és kezelésének terén egyszer majd hatékonyan, érdemben lépnek, alakulhat valami. Addig két utat látok. Vagy tesszük azt - mindenki egyenként, saját hatáskörben - amit megtehetünk, vagy minden marad a régiben.
Ha más a véleményetek, szívesen meghallgatom.
Most mennem kell, vár a víz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése