Sok lelkes, ám sikertelen próbálkozás után a B terv hozott szép eredményt. A múlt péntekre tervezett UL pergetést elverte a vihar.
Így aztán apámmal látogattunk ki kedvenc kis tavára vasárnap reggel, egy csendes, lazítós, beszélgetős pecát remélve.
A helyszínen derült ki, hogy épp horgászverseny lesz, így százhuszadmagunkkal osztoztunk a parton. Nekünk egy 5 x 5 méteres sarok jutott, itt próbálkozhattunk.
Megtettük, ami tőlünk telt abban a pár órában, de nem igazán ettek a halak.
Négy halat mérlegeltek összesen, amíg ott voltunk. Mellettünk egy srác pickerrel szépen szedegette a kárászokat, nálunk egy kárász és egy dévér után nagy csend következett.
Hirtelen belerántott a picker spiccébe valami, és nem is engedett többet. A rövid távon a lágy pickerbottal szemben nem volt esélye, pedig szépen küzdött. Amikor először megláttam, nagyon megörültem. Mindig szerettem volna compót fogni, de mivel elvétve horgászom békés halakra, az esélyeim kicsik, csak ilyen kivételes alkalmakra korlátozódnak. Most mégis összejött.
Compó koma aztán gyorsan visszakerült a vízbe, hogy sokasodjon kedvére. Ez a szem, ezek a színek... A gyengén indult peca után egészen felvillanyozott az élmény. Lehet, hogy ezek után többet fogok töklevelesek körül ólálkodni pellettel, meg gilisztával? :-)Nem véletlen ez a compókultusz az angoloknál...
Nem tudom. Lassan elkészült az ebéd, szedtük a sátorfánkat. Már pakolás közben jött apámnak egy erős kapás, rövid harc után aztán a partközelben előkét szakított a hal. Bosszankodtunk rajta kicsit, de aztán átváltottunk a "Hogyan kössünk még jobb előkét?" irányra. A horgász már csak ilyen, a peca végeztével a következő horgászat lebeg a szeme előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése