A tegnapi pecával kapcsolatban több gondolat jutott az eszembe. Az egyik az, hogy boldogok lehetnek azok a horgásztársak, akik akkor mennek horgászni, amikor jó a vízállás, a holdfázis, kedvező a szél és egyáltalán, a haver azt mondja, most "megy a hal".
Én nem vagyok ilyen. Előre betervezett napokon jutok el horgászni, sajnos egyelőre ritka a spontán peca, de ami késik, nem múlik... Szóval tegnap estére szerveztünk Sztahovits Peti barátommal (ő van a fenti fotón, bár a fókusz a háttérben a szörfösön) egy közös pecát. Én meg nem hozok neki szerencsét. Ahányszor hozzájuk megyek, az ideális időjárás percek alatt megváltozik, orkánszerű szél kezd fújni, megérkezik a hidegfront, vagy a meleg, aminek köszönhetően a tervezett módszer kivitelezhetetlen, vagy csak szenvedés az egész, a halak meg lentről röhögnek.
Ez történt tegnap is, de legalább sütött a nap - az orkánszerű szél megvolt ismét - és tudtunk kicsit beszélgetni, ha sikerült a szelet túlkiabálni. Meg a kezem is halszagú lett, de ez csak a csalihalnak köszönhető.
A másik gondolatom az, hogy a legtöbb horgászírás sikerekről szól. A betlivel senki sem dicsekszik. Én sem, de ez van. Petivel ez a harmadik közös betlink. Azon nevettünk tegnap, hogy ha egyszer együtt fogunk majd valamit náluk, az kivételes példány lesz. Nekünk legalábbis biztosan. A "jégtörő".
Addig felteszem a legutóbbi, wobblerrel fogott halamat, hogy meglegyen a siker íze. És bár a süllő rendkívül finom, ez még most ott úszkálhat valahol.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése