2012. június 12., kedd

"Fogd be, és horgássz!" azaz "Shut up and fish!"




Lassan eltelik a 2012-es év első fele, és ahogy a naptáramból kiderül, soha ennyi időt nem töltöttem még vízen és vízparton, mint idén januártól júliusig. Számos ilyen jeles nap eredménye lett aztán megjelent, vagy később megjelenő írás tárgya, cikk témája, amiket persze nem lőhetek le előre a blogon. Ez sajnos így működik.

Többen szóvá tették már nekem, hogy a tengeri horgászat igazán csak nagyon keveseket érdekel, amin személy szerint csodálkozom. Bármennyire idegen is a szituáció, meg a horgászat jellege, én mindig nagyon sokat tanultam ezeken a túrákon. Olyasmit, amit aztán itthon is tudtam kamatoztatni. Ennek ellenére vettem az adást, a „szegény ember marlinja” megmarad a hosszú téli estékre.

Taka barátom látogatásának történetéből színes-képes újságcikk kerekedett, így arról itt – most - nem ejtek több szót. Az előző poszt képei közt szereplő balinom is bele került abba a cikkbe, bár csak két mondat erejéig. Azonban a körülmények, meg a fővárosi Dunán megejtett hajnali pecák különös hangulata egy hosszabb írást érdemel. Hamarosan....

Így nem maradt más hátra, mint a mostanában horgászataim kereszttüzében úszó fekete sügér, azok közül is eddigi legnagyobb fogásom története.


Györke Zoli barátom mindig is mondta, hogy: „Majd nyáron…”. Szóval hogy fekete sügérre a topwater peca az igazi. Aztán úgy szervezte, hogy egyik nap Becker Lacival csónakkal vágtunk neki hármasban a délegyházi vizeknek. A csónakos peca a parti horgászathoz képest ég és föld, főleg egy hétvégi házakkal sűrűn körbeépített vízen. Végre lehetőség nyílt olyan helyeken pergetni, amikhez partról nem férhettünk hozzá. Igazi fekete sügeres módra a víz felől a part felé dobva, nem fordítva.

A srácok többnyire popperekkel arattak... 


Nekem Zé a kezembe nyomott egy DEPS Basirisky-t, hogy azt próbáljam ki. A vízfelszínen futó hüllőről elnevezett, kissé esetlennek tűnő gumicsali egy igazi csoda a maga nemében. Aki nem próbálta még, feltétlenül szerezzen be egyet, ha fekete sügerezni akar. Ha nagyon gazdag vagy, akár csukázni is tökéletes, csak a csukák 500 foga miatt gyorsan amortizálódik, de legalább nem olcsó.  Érdemes ott próbálgatni, ahol jó eséllyel fekete sügér kapja el. Szinte akármilyen susnyából gond nélkül kijön, nem akad el, viszonylag egyszerű jól vezetni és imádják a nagyszájúak.

Én azért szerettem bele rögtön, mert nem tudtam vele hibázni. Úgy értem, hogy elakasztani a parti és partmenti növényzetben Egy hármashorgokkal szerelt poppert bizony szépen, lehetőleg hajszálpontosan a tökleveles mellé kell dobni. A „Bazit” bele lehet hajítani a közepébe, vagy túl rajta. Sőt… Kidobni a partra, és onnan komótosan bevezetni a vízbe. Az ilyen jellegű horgászathoz természetesen erősebb felszerelés és az igénybevételt bíró zsinór kell, de ha mindez megvan, nincs akadály. Ez nekem valónak tűnt. Aznap egy drop-shotos halam volt már, és több eszméletlen izgalmas, de lemaradt felszíni kapást eltoltam már, amikor egy part menti stég és egy kisebb vízililiom mező közé esett a csalim. Totyogva lépdelt a vízen a Bazi, amikor minden előjel nélkül, váratlanul – ettől olyan bombasztikus élmény a felszíni csalis peca – egy hatalmas burványban elmerült a gumilény és megindult a bot a kezemben a víz felé.



Tanulva a korábbi hibákból – az „elakaszthatatlanság” miatt gondosan elrejtett horoggal nehezebb megakasztani a halat – kicsit kivártam, majd rendesen betöröltem neki végre, de ívbe hajolva maradt a Twitchin’ Stick. Igazi filmbe illő fárasztás következett ezután, az első ugrásnál feltűnt, ez nagyobb hal annál, mint amiket eddig fogtam, így a spiccet többször a vízbe tolva igyekeztem lent tartani. Kitört oldalra, be a csónak alá, de nem volt menekvés. 


Hatalmas szája külső oldalán ott vigyorgott a Bazi, belül meg stabilan tartott az egyágú horog. 



Elkaptam az alsó állkapcsát, és beemeltem. 



Ekkora fekete sügeret nem is láttam eddig élőben, még remegett a lábam az izgalomtól, amikor Zé kihirdette a mérés eredményét: „Kerek negyven, farokúszó nélkül.” Külön köszönet Zé barátomnak a remek fotókért!

Aznap már nem fogtam több halat, de nem is bántam. Belekóstoltam a felszíni pecába, és ahogy több horgásztársam említette már, erre az adrenalin löketre nagyon könnyű rászokni. Magasabban van immár a léc, ezt a személyes rekordot kicsit nehezebb lesz túlszárnyalni, de azóta bekerült a csali-arzenálba két saját Basirisky is. A narancsszínű kedvencem hamar megmutatta, hogy komolyan kell vele számolni a jövőben… De az már egy másik történet lesz.


5 megjegyzés:

  1. Ugyeugye... Mikor rádurrant bef.sol. :DD

    VálaszTörlés
  2. Élvezet volt olvasni.
    Érdekes, sosem tudtam annyira beleesni a feketesügérbe, hogy álmatlan éjszakákat okozzon. Sőt, ha egy jót horgásztam rájuk (nagy néha), akkor sem hajtott a vágy, hogy visszatérjek mihamarabb ugyanarra a vízre. De ez nem baj, sőt!
    Ellenben most láttam a PVTV-n a műsorod, jó volt. Informatív, friss, érdekes. Várom a következőt.

    VálaszTörlés
  3. Grat a szép halhoz Aurél!

    A tengeri dolgot meg ne vedd magadra, szerintem egész más csinálni és beszélni róla. Én azt gondolom, hogy addig nem nagyon érdekli az embereket amíg ki nem próbálják. Ugyan így voltam a feketesügérekkel is, amíg nem próbáltam nem értettem, mostmár igen.

    VálaszTörlés
  4. Videó nincs is?! Így nem is olyan jó! :)

    Persze csak vicceltem! Szép hal, nagy élmény lehetett!

    VálaszTörlés
  5. @Z: Ha azt nem is, de megáll bennem az ütő!

    @McFly: Örülök, hogy tetszett, a tévéadásnak külön is. Legalább egyvalakit ismerek, aki látta. :)
    Én bele tudok ám esni ennyire más halba is, nem lettem teljesen elvakult, szemellenzős, bár tény, hogy roppantul élvezem a feketesügeres pecát.

    @Zalan: Köszönöm! Igazad van, de nem veszem a szívemre, megértek én mindenkit, csak néha csodálkozom.

    @steveolsonhun: Van (lesz) videó is, bár erről a halról sajnos pont nem készült felvétel. Kösz!

    VálaszTörlés