2011. december 7., szerda

Csapó… Tessék!


Az elmúlt szombaton baráti társaságban vettük célba a Balaton sügereit, a kirándulásról Pali, Zalán és András barátom is megemlékezett, ki-ki a saját blogján. Én úgy döntöttem, a történet elbeszélése helyett inkább arról írok, számomra milyen tanulságokkal szolgált az a nap.


1. A lassúság dicsérete.

Végérvényesen tél lett, a víz igencsak lehűlt, a halak emésztése lelassult, aktivitásuk meglehetősen lecsökkent. A elmélettel minden horgász tisztában van, olvastuk a tankönyvet. Amikor azonban a magamfajta pergető végre kiszabadul és horgászhat, a lelkesedéstől hajtva hajlamos megfeledkezni arról, hogy télen különösen igaz az, hogy a halakhoz, azok mindenkori – ilyenkor tehát a lelassult - tempójához kell igazítani a horgászmódszert és a csalivezetés technikáját is. A nyáron gyorsan, vízközt vezetett kis wobblert hosszan és lelkesen üldöző sügércsapat ilyenkor másként viselkedik. Csak akkor mozdulnak rá a csalira, ha az üldözés várhatóan nem emészt fel sok energiát és sikerrel kecsegtet. Az irigység persze változatlanul nagy szerepet játszik a csíkosok viselkedésében, de ha elszáguld messze a fejük felett egy műcsali, kisebb a valószínűsége, hogy utána fognak eredni.


Fogósság tekintetében nekem bevált a nagyon lassan vezetett kis gumihal, és a drop-shot szereléken felkínált no-action gumihal is, amit könnyebb az „évszaknak megfelelően” felkínálni és hosszan egyhelyben tartani. Gumihallal több alkalommal is akkor jött a kapás, amikor peca közben beszélgetve hagytam a fenéken feküdni a csalit – akár hosszabb ideig is – majd amikor megindítottam, mintha elakadtam volna, görbült a bot, jött a fejrázás és a kirohanások, amit mindannyiszor maradandó élmény volt végignézni az átlátszó, letisztult vízben.


2. Sokat, vagy nagyot?

Az örök dilemma persze újra előkerült: tegyek fel pici csalit, és fogjak több sügeret - köztük persze óhatatlanul számos igazán apróságot is - vagy inkább nagyobb méretű gumihalat válasszak, ami talán jobban szelektál. Utóbbival kevesebb az élmény, de nőnek az esélyeim arra, hogy egy nagyobb példányt is elkapjak. Ugyanakkor persze a kisebb csali sem zárja ki, hogy egy komolyabb sügér lecsapjon rá, sőt. Van, amikor pont a kisebb csali válik be. Az átlátszó vízben csillogtak a kikötőben felhőbe tömörülő 5-6 centis küszök. Az letisztult vízre és a küszök méretére tekintettel egy 4 centis kis kólaszínű gumihallal aprítottam eleinte a sügereket, kicsiket és nagyobbakat vegyesen. Később drop-shotra váltottam egy 8 centis, de nagyon puha, küsz-színezetű no-action gumihallal, 1/0-ás méretű off-set horgon. Ezzel is fogtam 20 centi körüli sügeret, de a kicsik elmaradtak. Vagyis nem maradtak el, csak lecibálták a gondosan feltűzött gumihalat a horog öblébe. Megakasztani őket persze nem lehetett. Pali fogta talán a legszebb sügereket, drop-shot szereléken felkínált kisméretű csalival. Mindebből nehéz lenne következtetést levonni, de a délután megvilágította a „hogyan” és „mivel” mellett addig háttérbe szorult „hol” kérdését, és kiderült, az utóbbi messze a legfontosabb téma.


3. Location, location, location.

Rövid sikertelen kitérő után visszatértünk a délelőtti fogások színhelyére, ahol akkor már egy magas srác pergetett. Viszonylag hosszú, finom bottal, rendkívül lassan, finoman vezetett drop-shot szerelékkel, kis gumicsalival. Vezetési stílusa kifinomult volt és tudatos, de sem az, sem csalija nem különbözött sokban a mienktől. Csak az eredménye. Szinte minden dobásból fogott halat, nem ritkán 30-35 centis sügereket, melyeket finoman, feltűnésmentesen fárasztott. Az óvatos kiemelés és gyors horogszabadítás után visszakerült minden hala a Balatonba. Szívmelengető érzés volt, hogy egy ilyen kivételesen eredményes horgász ennyire vigyáz közös értékeinkre. A szentimentális elérzékenyülés helyett azonban inkább sikerének kulcsát kutattuk lázasan gondolkodva és figyelve minden mozdulatát. Egyetlen, mindössze asztalnyi nagyságú területet horgászott a srác, nem mozdult onnan, nem is nézett másfelé. Ez megvilágította sikerének egyik okát. Valamilyen okból ott koncentrálódtak a nagyobb példányok, egy viszonylag szűk helyen. Ezt ő felfedezte, és ügyesen kihasználta.


Nem tágított, amíg ott voltunk, ezért nem tudtuk ellenőrizni a mi csalijaink és módszereink eredményességét azon a helyen, de nem is ez volt a lényeg. Ahogy az amerikai ingatlanügynökök mondják, egy lakás értékét három tényező határozza meg: „Location, location, location.” Nem elég tehát valamit jól csinálni, jó helyen is kell azt tenni, hogy sikerrel járjunk. Azért nem panaszkodom. Jót horgásztunk, és sokat tanultunk.


Ahogy besötétedett, véget vetettünk a pecának, mert a sügerek tudvalevőleg nem kapnak sötétben. Vagy mégis? ;)

9 megjegyzés:

  1. Annyit javítanék, hogy nálam még nincs fennt a sztori ;)

    Jó kis peca volt, reméljük jövőre is összehozunk jópár közös pecát, főleg ilyeneket, mint a mostani is volt.

    VálaszTörlés
  2. Pardon. Akkor javítok: fent lesz. :) Rajta leszek a közös pecákon, főleg ami a süllő, sügér és naphalféléket illeti. :)

    VálaszTörlés
  3. Először is gratulálok a közös balatoni sügérezésetekhez! Kár, hogy nem tudtam elmenni, de a család az első. Egyet azért kérdeznék! Ez nem kötözködés akar lenni, és sok fórumon, kép alatt megjelent már ez a kérdés: Miért jó az, hogy a csapósügér száját ugyanúgy lefeszítitek, mint a fekete sügérét? Úgy tudom, hogy más a szájszerkezete, sokkal puhább! Nem eshet benne kár?

    VálaszTörlés
  4. Szia! Köszönjük a gratulációt, és biztosítalak, nekem is a család az első. :)
    A kérdés jogos. A csapósügér állkapcsa nem olyan szerkezetű, mint a feketesügéré. Ezért kell alátámasztani a testét is, ha valaki az alsó állkapcsára ráfogva tartja a halat. Ha megfigyeled, így tartjuk mi is, egyedül a második képen bénázok én a fotózás erejéig függőlegesből vízszintesbe billentve a halat. Az alátámasztás annál fontosabb, minél hosszabb és nehezebb a hal. A lényeg, ha alátámasztja a halat állkapcsánál tartó horgász a hal törzsét is, akkor nem tartom valószínűnek, hogy a kifogással együtt járó lelki megrázkódtatáson túl komoly baj érné. Én azért fogom így, mert stabilan meg tudom ragadni és tartani anélkül, hogy letenném (kőre, betonra, homokba stb.), a száját pedig ilyenkor senki nem feszíti sehová, az így áll. Üdv: A

    VálaszTörlés
  5. Értem és elfogadom! De nekem akkor sem jön be ez a szájfeszítés! Persze ez csak egy vélemény!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó peca lehetett! Gratulálok a halfogóknak!

    Üdv.
    Csaba

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, Csaba, a többiek nevében is! Neked is hasonlóan sikeres pecákat kívánok!

    VálaszTörlés
  8. Jó cikk lett egy jó pecáról.
    Lassú csali - OK
    Location - OK
    Csaliméret - bonyolultabb, mint a kis csali kis hal, nagy csali nagy hal :)
    Gratula!

    Peti

    VálaszTörlés