Verseny előtt, verseny után

Leszögezem, nem vagyok "versenyhorgász" klasszikus, és bármilyen egyéb értelemben sem. Sztahovits Peti barátom azonban még nyáron invitált, induljunk el együtt a 2. merenyei süllőpergető kupán. Tudtam, hogy Endre barátunk elköltözése miatt Peti profi csapattárs nélkül maradt, de nem szerettem volna a "ló híján szamár" szerepét betölteni. Kérdőre is vontam, de megnyugtatott, az elmúlt néhány alkalommal, amikor együtt pergettünk süllőre, már nem volt köztünk nagyságrendnyi különbség a fogott halak számát illetően. "Ha megtaláljuk a halakat, te is megfogod őket." Ezzel a mondattal - úgy éreztem büszkén - egy magasabb osztályba léptem. Amit a süllőpergetésről tudok, azt szinte kizárólag Petitől tanultam, ezért sem akartam csalódást okozni. Csak hát ez a versenyzés....

Voltak sztereotip gondolataim a pergetőversenyekkel kapcsolatban, melyek részben beigazolódtak. Nem tartom ideálisnak, hogy nem akkor, és nem ott, nem addig és nem arra a halra horgászom, amire épp kedvem tartja. Általában kevesebb időt szánhatok horgászatra, mint szeretném, és azt a rendelkezésre álló - rövid - időt szeretem önkényesen beosztani. Ezen a versenyen viszont rájöttem, mit ad nekem a peca mellett egy ilyen esemény. Remek alkalom volt olyan horgászokkal megismerkedni, akik régóta pergetnek, sokfelé megfordultak, rengeteg halat megfogtak - és visszaengedtek - már. Öröm volt látni, hogy sokuknak nem a versenyzés, netán a győzelem a lényeg, sőt. A társaság, pár régi és sok újdonsült ismerős, a hangulat, egymás zrikálása legalább olyan súllyal esett latba, mint maga a pergetés, amiben persze kivétel nélkül mindenki a maximumot akarta nyújtani.

Első versenyemre - és egyben első merenyei horgászatomra - sokáig emlékezni fogok, az orkánszerű szél miatt jobbára nem a horgászattal, hanem a vízmeréssel voltunk elfoglalva, de inkább nézzétek meg versenyről készült TV-adást itt:

http://horgaszvideo.hu/index.php?menu=tvprogramfull&mid=28

vagy 2011. november 11-én 16:00-tól az m2-n.

A stáb munkáját dicséri, hogy a kevés fogott halból a legnagyobb kifogását pont elcsípték. Petivel végül 1-1 süllő közel egyidejű megfogásával az 5-6. helyen végeztünk a 32 induló csapatból. Próbálkoztunk, kerestük a halakat, amennyire az erősen hullámzó vízen a nem erre a célra készült kis csónakkal tudtuk, de néhol már a horgony és a súly együtt sem tartott helyben minket. A helyismeret hiányzott, Peti másodszor, én először horgásztam a tavon. A 2. és a 6. helyezett csapat is egyaránt 2 halat fogott, szoros volt az élmezőny. A sekély, sok helyen iszapos vizet rendkívül felkavarta az erős hullámzás, a rengeteg csónakázás is szétzavarta szerintem a csónakos pergetéshez nem szokott halakat. Fáradtan hallgattam ugyan az eredményhirdetést, de pár nappal később már a régi és új barátokkal szerveztük a következő közös pecát és a következő süllőpergető versenyem időpontja sincs már olyan messze.

A képen látható fogast - ami pont olyan hosszú volt, mint a merenyei verseny legnagyobb hala - pár napja fogtam, igaz nem versenyen. Aznap délután hárman pergetve összesen 20 halat fogtunk (sügér, köves, fogas), Zalán barátom és jómagam 5-5 darabot, Peti egyedül 10-et. A nagyságrendi különbség még nem tűnt el tejesen, örülök, hogy van hová fejlődnöm... :)